Az európai kultúra alappillére
Játszom, vesztek. Hát aztán! Ha nem játszom, akkor is vesztek. Vesztes vagyok. Vesztesnek születni kell. És akkor mi van?
Nem vagyok rosszabb. Sőt. Én vagyok a jobb. Sokszor a leg-jobb. És semmivel sem dolgozom kisebb hatásfokkal, mégis vesztek. Vannak kihívások, melyeknek nem bírok ellenállni, pedig tudva tudom, hogy itt nincs verseny, mert nincs esélyegyenlőség. Mert minden meg van bundázva, be van faggyúzva, minden le van rendezve, még el sem dördült a startpisztoly, már tudható, ki lesz a győztes.
Hát dühöngök, még ordítok is, és rázom az öklöm. Miért, nem szabad? A jus irae alapvető emberi jogom, nem?!
Nem, mondják a barátaim, akik szeretnek, akik a javamat akarják, nem szabad. Mosolyogj szépen, és tégy úgy, mint aki nyert. Itt vesztesnek lenni nem szabad. A vesztest kerülik, elfordulnak tőle, még bele is döngölik a betonba. A vesztes fertőz! Óvakodj a vesztestől – benne van minden amerikai karrier tanácsadóban.
Akkor most álljunk meg emberek! A csengőfrász kora nem is volt olyan rég. (Idősebbek szíveskedjenek elmagyarázni a zsenge ifjúságnak!) Amikor embereket hurcoltak el az ágyukból éjszaka. Volt, akit kitelepítettek, másokat internáltak, ismét másokat a sittre vágtak, és akadt, akit kivégeztek. Csak úgy, szórakozásból, koholt vádak alapján, hogy a nép tanuljon meg félni. Hogy ne feledje: a Hatalom hatalmas! És akkor az elhurcoltak házastársait, a gyerekeiket, a szüleiket, a barátaikat a Hatalmat respektáló bölcs messze elkerülte. Ha szembe jöttek a járdán, átment a másik oldalra, mert a vesztes fertőz, a vesztesnek nem köszönünk, nem állunk vele szóba, nem hívjuk föl telefonon és nem írunk neki levelet. Mert mi is gyanúba keveredhetünk.
Én ettől okádtam. És tüntetően megöleltem az utcán azt, akinek a férjét elhurcolták, és barátkoztam azzal, akinek kivégezték az apját, és se attól nem féltem, hogy gyanúba keveredem, se attól, hogy a vesztes megfertőz, sőt attól sem, hogy a leprástól a leprát elkaphatom.
Én ebben nőttem föl, számomra ez az európai kultúra. A legnagyobb művek, amelyektől a legnagyobb esztétikai élményt, gyönyört, katarzist kaptam, mind vesztesekről szóltak. A legigazibb vesztes Hamlet, a dán. Hiába tudja, hogy a tett halála az okoskodás: igazi filosz, igazi entellektüel. „Nincs abba mód, mondja, hogy én galambepéjű ne legyek, vagy zsarnokság alatt elkeseredni epém legyen, különben azóta már a lég minden keselyűjét hizlalom e szkláv dögével! Véres, buja gaz! Lelketlen álnok, fajtalan gazember… ó, bosszú! Ki állja…?”
Hát ez az. „Kizökkent az idő, ó kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt.” És nem is tolja helyre, ő nem az az ember. Ő vesztes. Mégis az európai szellem igazi emblematikus alakja. Ha azt mondanám szentje, akkor sem túloznék.
Igen, vesztes. Mint Anna Karenina. Mint Raszkolnyikov. Mint Bovaryné. Mint szegény Avraszimov. Mint Goriot apó. Mint Othello, mint Lear király, mint Ványa bácsi. Mint Maciek Wajda Hamu és gyémántjában, mint Wajda Csatornájának valamennyi hőse. Vesztes, mint Bellow Herzogja, mint Styron Nat Turnerje, vesztes, akár Petőfi, Kossuth, az aradi tizenhármak, és az egész magyar szabadságharc mindenestül. Vesztes, mint Nagy Imre.
Az európai kultúra egyik alappillérének tekinthetjük, hogy mi együtt tudtunk érezni a legyőzöttel is. Mi nem csak megértjük a vesztest, de veszíteni is tudunk. Igenis az európai kultúra szerves része: elegánsan veszíteni.
Ha ezt elveszítjük, akkor leszünk igazán vesztesek.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság