Benjámin genezise
Valami spirituális értelemben Boriska is a Benjámin mamája, a biológiai anyja, Donna mellett. Boriskának, bár Éva sosem ismerte, mégis szinte szülői szerepe van abban, hogy Éva (a feleségem), úgy döntött, legyen kutyánk.
(Boriska előfordult már ebben a rovatban. Most csak emlékeztetőül: koromfekete, nemezes szőrű puli szuka volt, az én előző kutyám. B-kategóriájú fajkutya, mert pedigréjében csak apai részről volt a családfa követhető, a nagyanyja még igazi terelőkutya volt. Tizenhat évig élt.)
Évike életében nagy szerepe volt nagyanyjának, a Mamának. A Mama legenda volt, fél Óbuda ismerte, és aki ismerte mind azt mondja: kár, Ákoskám, hogy te nem ismerted a Mamát. A Mama egyszerűen zseni volt.
Így aztán érthető, hogy Évike, valahányszor nagyon megszeretget egy kutyát, azt mondja: hát hogy most mit gondolhat a Mama, ahogy lát engem az égből?! Mert Évike arról volt híres, hogy jobban félt a kutyáktól, mint a krokodiltól vagy a jaguártól. Ha a járdán szembe jött vele egy palotapincsi, Éva képes volt átmenni a túloldali járdára. Közben mindig magyarázta, hogy ő nem utálja a kutyát, sőt – távolról – még szereti is, csak valami allergiás iszony, valami rémület él benne, erről nem tehet, ez fejlődési rendellenesség vagy genetikusan kódolt akármi, ezen nem lehet változtatni, ez olyan, mint a tériszony.
Ez igaz, csakhogy a tériszony kitűnően gyógyítható, csak megfelelő szakember kell hozzá. Ugyanígy elmúlhat a kutyafóbia is, példa rá éppen az én asszonyom.
Boriska 1983 őszén halt meg, és 1984 március 19-én megszületett a kicsi lányom: Luca. Luca persze nem pótolta Boriskát, ahogy a kutya sem lehet gyerekpótlék, egészséges embernél máshol van beakasztva a gyerek is, a kutya is, csak egyszerűen fölmértem, hogy ötvenkét évesen már sok lenne egy kisgyerek és egy kiskutya nevelése egyszerre. Mert a kutyára, ezt tudtam, az első évet rá kell szánni. Akinek nincs egy éves viszonylagos szabadsága kutyája szocializálására, ne vegyen magához kiskutyát. Persze, attól, hogy nem volt kutyám, Boriska állandóan velem élt, ott volt a tudatomban, az emlékeimben és a történeteit szorgalmasan meséltem annak, aki a közelemben volt, viszont Boriskát már nem ismerhette: Évának. Van, aki gyereket tud meséli más hasába, nekem viszont kutyát sikerült mesélnem Éva fejébe. Éva addig-addig hallgatta a Boriska történeteket, míg ismeretlenül is megszeretette Boriskát, és rájött, hogy ő tulajdonképpen egyáltalán nem is félne egy olyanforma kutyától, mint Boriska.
Történt pedig ezzel egyidőben, hogy Marcsinak, a könyvelőnknek volt egy gyönyörű, aranyszínű angol cocker spániel szukája a Donna. Mivel a könyvelés lebonyolítása jobb helyen volt Éva kezében mint nálam, Éva egyre többet járt föl Marcsihoz, és a Boriska történetek hatására már meg is merte simogatni Donnát, Donna hálásan hozzásimult, megnyalta a kezét, és kiderült, hogy Éva nem is fél tőle, sőt egyenesen imádja, és akkor azt mondta: nahát ilyen kutyát, mint a Donna, én is el bírnék képzelni magam mellett.
Donna, mint mondtam, szuka volt, így csak Marcsitól, a gazdától függött, hogy Donna reprodukálja-e önmagát. És Marcsi úgy döntött, egy egészséges szukának joga van legalább egy alomhoz.
Hat kölyök született, négy fekete, két arany spániel, közülük egy volt kan: az lett a miénk. A Benjámin nevet én találtam ki, mert ő lesz a családban (számára: a falkában) a legkisebb, így azután Marcsi az egész alomnak Bé-vel kezdődő neveket adott, pedig az csak a második alomnak dukál. Benjámin volt már akkor is a legfalánkabb a hat közül. Marcsi nagy gonddal és abszolút szakszerűen gondozta az egész almot, egyik kiskutya szebb lett, mint a másik, persze Benjámin lett mind közül a leggyönyörűbb.
Hát így történt, hogy Benjáminnak valami titokzatos módon Boriska is a mamája volt, nem csak a szépséges Donna.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság