Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
Az átfedések az esztétikai kommunikáció legjelentősebb ese-ményei; ettől értjük meg egymást. Csak a depiktív szimbólum totális, mert az egyén saját, egyedi látásmódja. Az a mód, ahogyan mindent lát, a világegészt, ettől totális.
A denotív szimbólum objektív, nem személyhez, a dologhoz kötött. Azt keresi, ami a dolog „Ding an sich”, a szemlélőtől függetlenül.
Persze a depiktív szimbólum szubjektivitása, és a denotív szimbólum objektivitása is csak trend, tendencia. A társadalomtudomány éppúgy nem ismer tiszta formákat, ahogy a természet se. A természetben nincs tökéletes kör, háromszög vagy egyenes: ezek a geometria elvonatkoztatásai.
Mindkettő viszony a személy és a világ, szubjektum és objek-tum között. Erről a viszonyról beszéltünk az orientáció, a tájékozódás tárgyalásakor. A művész a depiktív szimbólumokkal dolgozik, és igyekszik mindent a saját személyiségén átszűrni, míg a tudós a maximális objektivitásra törekedve, megpróbálja a saját személyiségét teljesen kihagyni a megismerő folyamatból. De mindkettő csak próbálkozik: száz százalékig egyiküknek sem sikerül.
A depiktív szemlélet lefestő, a művész mindent ugyanúgy lát, mint azt az egy dolgot, így horizontális, a világ egészét akarja megragadni, ettől totális; de a tudomány egy dologra képes igazán odafigyelni, a tudományos, jelölő szemlélet vertikális, minél mélyebbre szeretne ásni egy bizonyos dologban. Tehát elmondhatjuk, a tudomány ugyanúgy megismerő folyamat, mint a művészet csak éppen ellentétes irányúak. Mivel a tudomány egyre gyarapszik, képtelen átfogni az ismeretek egészét, a dokumentum-halmaz egyre inkább vertikálisan növekszik, és nem horizontálisan. A valóságnak csak egy-egy, mindig keskenyebb szeletét tudja befogni.
Ezért minél fejlettebb a tudomány, minél ritkább a polihisztor elme, annál nagyobb szükség van a valóságot totálisan megragadni képes művészetre.
Totalitás: cseppben a tenger. Ha egy virágot így látsz, minden mást is, egy galaxist is ugyanígy…
Totális Marquez is, és Agatha Christie is; mindegyik a maga szintjén. Természetesen a vevő akkor „pendül egy húron” az adóval, ha a szellemileg, pszichikailag, morálisan nagyjából egy szinten állnak. (Ha a szórakoztató iparban nagyot akarsz kaszálni, le kell menned kutyába; vagyis a legigénytelenebb ízlést kell kiszolgálnod.…)
Ha mindannyiunk belső tudattartalmai különböznek, tehát ugyanaz a jel, mondjuk „alma” vagy „ekhós szekér” mást és mást hív elő a belső tudatunkból, az adó és a vevő jelkészlete közötti megfelelés, átfedés, és így ember és ember között a kommunikáció nem volna lehetséges.
De minthogy mindannyian ugyanazt a valóságot látjuk, ha mind-mind egy kicsit más vetületben is; ha aperceptoraink (érzékszerveink) és agyunk szerkezete is nagyon hasonló akkor óriási lesz a különböző emberek tudattartalmai között az átfedés. Ez az átfedés teszi lehetővé a kommunikációt, azt, hogy nagyjából megértsük egymást.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság