Kutyakönyv embereknek
Mivel a Könyvhét könyvkiadással foglalkozó periodika, itt illik bejelentenem, hogy kutyakönyvet készülök írni. Azt is, hogy nem kutyáknak – embereknek. A címe még titok, ha eljön az ideje, azt is tudatom a nyájas olvasókkal.
Vitatott kérdés, hogy a kutya szelídítette meg magának az embert, vagy az ember szelídítette meg a kutyát? Hogy ki kitől kapott és kap a mai napig többet? Az ember a kutyától vagy a kutya az embertől?
Szerintem egyértelmű, hogy a kutya alkotta az embert saját képére és hasonlatosságára, a kutya csinált a homo sapiensből társadalomalkotó, morális lényt. A kutya tanította meg az embert a falkaélet törvényeire. Hogy a falkavezér leváltható. Ha akad egy alkalmasabb hím, hát annyi… Az elsőbbségért való küzdelemben senki nem öl meg senkit, aki úgy érzi, legyőzték, simán megadja magát és kész. Vérontás nincs. Harapások újraszámlálása nincs…
A falka tagjai megvédik egymást. Védelmezik a gyengébbet, az árvát. Akit befogad a falka, az a származásától függetlenül teljes jogú falkatag. A falkavezért mindenki követi, de a falkavezér az életét is adja a falkáért, ha kell.
A farkasok unokatestvérei (ma már nem tudható, hogy nevezték magukat) az őskutyák, addig ólálkodtak az emberhorda körül, míg oda nem pofátlankodtak a tűz mellé. Megtisztították a tábort minden hulladéktól. Aztán nem csak a táborba, a barlangokba, kalyibákba is bepofátlankodtak. Később még az ágyba is… A kölyköket küldték előőrsnek, a kölykök olyan kedvesek, bohókásak voltak, hogy az emberek nem bírtak nekik ellenállni. Igaz, a farkasanyák is fölneveltek néhány elkallódott emberkölyköt. Romuluson és Remuson valamint Mauglin kívül még sokakat, akikről csak ők tudnak, mi nem. Kiváló szaglásukkal és hallásukkal jelezték, ha ellenség közelít. Megtanították az embert a kollektív munkára, a közös vadászatra. Egyáltalán a primitívebb horda-létről a fejlettebb falka-létre áttérni ők tanították az embert.
A szerződés sokáig érvényben volt, végül az ember bontotta föl. Nem a kutyák kezdtek embert enni. Először az ember kezdett embert enni, és embertársát az isteneinek föláldozni. Aztán az ember ette meg a kutyát. A kutya a mai napig nem képes az emberről rosszat föltételezni. Az állatok között az egyetlen, amelyik úgy hagyja gyógyítani magát, hogy az ember kezéből elfogadja a fájdalmat is. A bizalommal sosem a kutya él vissza, mindig az ember. Láthattunk dokumentumfilmekben kutyát, amelyik farkcsóválva ment a vágóhídra a Távol Keleten, mert még a kést reá emelő emberről is csak jót tételezett föl.
Nem a kutya tenyésztett kutyavadászatra embert, az ember tenyésztett ki embervadászatra kutyát. Az ember találta ki a kutyaviadalt, nem a kutya az emberviadalt. Az ember tenyésztette ki a harcikutyát, a gyilkológépet: a pitbullt, a bulterriert. A gyilkos harcikutya az ember névjegye. Az emberiség véres névjegye.
Ki látott már kóbor embert, akit a kutyája kitaszított? Csak az ember zavarja el a kutyáját ha valamiért terhes lesz neki, vagy egyszerűen ráunt. Ki csatlakozik koldushoz, hajléktalanhoz, beteg, lerobbant, alig élő emberhez? Csúnya, fogatlan, féllábú, nyomorék öregasszonyt ki bír szeretni? Ki az, akink nem számít a külső, az, „hogy néz ki” az ember? Ugye, hogy a kutya, és csak a kutya? Kitől tanulhat érdek nélküli szeretetet, önfeláldozást, hűséget, jóságot az ember? Csak a kutyától. Embertől olyan ritkán, hogy ezek a ritka s kivételes emberek, a Jóság titkos ügynökei az ismeretlen szentek. Az ismert szentek létformája a szobor és a templomokban találhatók, de ezektől hiába is várnánk érzelmeket. Ezeknek nem csak az arcuk, a szívük is kőből van.
Nos, ezért érdemes az ember és a kutya találkozásáról hírt adni. Szerencsés esetben barátságáról, néha testvéri összetartozásáról. Arról, hogy mit kaptunk és kapunk még azóta is minden percben a kutyától – igazi ellenszolgáltatás nélkül, önzetlenül.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai