Miért illik utálni Amerikát?
Minden dolog a saját történetével azonos. Ez nem filozófia, csak irodalom. Eszerint mindennek története van, annak is, miért illik utálni Amerikát.
Gondoljunk bele: ha valaki kölcsönre van utalva, és a hitelezője később visszakéri a kölcsönt, hát nem megutálja azonnal azt a gazembert? Még ha kamatot nem is kér… de egyáltalán. Már az a tény is, hogy rá voltunk szorulva. (Mi, őrá!) Már ezt nem lehet neki megbocsátani! Hát még ha segített is, és most nem csak pénzzel, de még hálával is tartozunk!
Az ilyennek legszívesebben kitekernénk a nyakát.
Igen ám, de hogy ha sokkal nagyobb és erősebb, mint mi, tehát nem is álmodhatunk róla, hogy kitekerhetjük a nyakát? Na, akkor hogy meg lehet utálni az ilyen „jótevőt”, hogy fulladt volna bele a saját zsírjába, nem igaz?
A történelem tanulsága szerint Amerika már az első világháborúban is segített győzni a szövetségeseknek. Amerika segítsége nélkül a franciák és az angolok sohasem diktálhatták volna Németországnak az un. versaillesi békét, amivel Németországot megcsonkították, megalázták, gazdaságilag és katonailag kiszolgáltatottá tették, elvették az életterét. Ha innen nézzük, magáért a nácizmusért, a Harmadik Birodalomért is Amerika a felelős.
Hogyne utálná a Chirac Amerikát, amikor a franciák Hitler ellen nem is akartak harcolni. Különösen a kommunisták nem, azt mondták, hogy amíg Hitlernek a Szovjetunió a szövetségese, addig ez a háború a burzsoázia magánügye. Aztán, amikor a Führer megtámadta a Szovjetuniót nagy nehezen beszálltak. Franciaország annyi kollaboránssal büszkélkedhetett, hogy azt csak a magyarok múlták fölül. Ha az Amerikaiak nem segítenek térdre kényszeríteni Hitlert, ma nincs se Franciaország, se francia nép, se francia kultúra (A „gloir”-t már nem is említem…) Ezt nehéz megbocsátani…
Az észak atlanti szövetség (becenéven: NATO) az amerikai haderő nélkül nem létezne. Amerika negyven éve könyörög Európának szíveskedjenek pár fillért áldozni saját védelmükre, Európa nem szíveskedik. Az egész európai térség minden állama együttvéve a 65%-át költi hadiköltségvetésre annak, amit Amerika egyedül. Az Amerika után következő ötven legfejlettebb ország a 20%-át költi hadikutatásra annak az összegnek, amit Amerika egyedül. Ilyen áldozatok árán lett Amerika a világ katonai nagyhatalma, minden okunk megvan a gyűlöletre. De ez hogyan történhetett? Alkalmasint úgy, hogy az amerikaiak rájöttek, hogy őket nem védi meg senkivel szemben senki: egyedül kell magukat megvédeniük. Ja, mellesleg Európát is őt védték meg a szovjet-bolsevista békeharctól. Amerika nélkül az Európai Unió helyett ma Európai Szovjet Szocialista Köztársaságok lennének, és oda nem kellene belépnünk, mert benne volnánk.
Amerika fegyverkezési versenye nélkül soha nem alakult volna ki (atom)erő egyensúly. A Szovjetuniót az amerikai csillagháborús program ütötte ki a versenyből és kényszerítette térdre (s ha blöff volt, a történet annál szebb).
ENSZ nevű sóhivatal sehol a világon semmilyen vérontás, genocídium ellen nem bírt föllépni Amerika nélkül. Az ENSZ féle sóhivatalt Amerika pénzeli, vagyis minden okuk megvan rá, hogy gyűlöljék Amerikát. Amerika a legerősebb az egypólusú világban, hát mindenki gyűlöli, mint Hegemónt. (Kína kivételével. Mert Kína tudja, hogy közeledik az újabb kétpólusú világ, ahol ő lesz a másik pólus.)
A Párizs-Berlin tengely szeretné megtartani az Unión belül az eddigi hegemóniáját, de nem fog menni, mindegy. Hátha mégis… Mindenesetre addig is békaharcosokkal, idióta széplelkek tüntetésével gyöngítik Amerikát és éltetik Szaddam Huszein véres szörnyállamát, hogy ellentmondjanak a többségnek, de főleg Angliának.
Sok beszédnek sok az alja. Összefoglalva: miért illik utálni Amerikát? Mert Amerika nagy, és mi kicsik vagyunk.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai