Párizsi szorongások
Párizs ma is gyönyörű. Látszik, hogy polgármesterei évszázadok óta tervezik; pontosabban: urbanisztikai szakértőkkel, építészekkel terveztetik; egyik terv a másikba kulcsolódik, akár a láncszemek (nincsenek ciklusfüggő, agyament fatazmagóriák). A nagy építkezések között is megoldják a közlekedés folyamatosságát, minden talpalatnyi hely kihasználva: zöld, gyep, fák, harmonikusan pompás virágágyak, színköltemények, megannyi képzőművészeti alkotás; és minden karbantartva: a panelházak körzetei éppúgy, mint a hagyományos belváros. És mindegy, hogy színes bőrűek lakják a környéket vagy ős-párizsiak (akik egyre kevesebben vannak), a városkép egységes.
Nem ártana, ha a mi feudális várospolitikusaink, mielőtt egy-egy tisztség örökös birtokosává koronáztatnák magukat, néhány éves tanulmányutat tennének a Hotel de Ville-ben.
A nők gyönyörűek, főképp a színes bőrűek. Az arabok is. Kár, hogy szorongva kell rájuk néznem, hogy esztétikai élmény helyett arra gondolok: ők szülik majd jövendő gyilkosaimat. A gyerekeim az unokáim, az életformám, a kultúrám gyilkosait. (Hogy egy percre sem tudom a gyűlöletet elfelejteni.)
A franciák a bevándorlás kérdésében teljesen idióta, skizoid módon viselkednek. Ottlétem alatt merült föl (sokadszorra), hogy a bevándorlási törvényt meg kellene szigorítani. Képzett munkaerő kellene, nemcsak civilizálatlan segédmunkás köztisztasági feladatok elvégzésére, trógerolásra, építkezésre, ami egy echte franciának derogál. És ha bejön egy munkás Maliból, fél év múlva ott a három felesége, huszonhárom gyereke, apja, anyja, apósa, anyósa, akiket mind a francia adófizető polgár tart el a francia szociális háló még mindig fantasztikusan „jóléti” jellegének következtében, mégis, ezek az adófizetők tüntetnek a bevándorlási törvény szigorítása ellen, ami már nem csak Le Pen programja, de Sárközyé, a népszerű „Sarko”-é is.
A színesbőrűek persze gyönyörűek, különösen a fiatal nők, de ez az én szempontom, a bámészkodó vendégé, és nem az ott lakóké. Azelőtt elfogott az undor és a harag Le Pen neve hallatára, ma már nem hoznék elhamarkodott ítéletet. Ők is változtak, különösen Marie Le Pen, az öreg Le Pen lánya. Vonzó, csinos, okos, olyan személyiségnek látszik, aki hamarosan tényező lehet. Már túl vannak azon a szélsőséges állásponton, hogy „Blanche France!”, fehér Franciaországot. Ők is a bevándorlási törvény árnyalásának a hívei. És láttam a tévében a Francia Nemzeti Front több tüntetését. Franciaország térképét vágták ki, rajta ezzel a fölirattal: „Szeresd vagy hagyd el!” (angolul – a CNN-en – még jobban hangzott: „Love it or leave it!”) Jogosnak tűnik. Azt hiszem, ezzel bármelyik honfitársunk egyetértene, ha nekünk kellene hasonló problémákkal szembenéznünk.
Egyébként jelentem: az Eifel, A Concorde, az Etoil, a La Dèfance, a Louvre, a rue Rivoli, a rue Rosie, a Pompidou Cetre, A Notre Dame, a Quartier Latin és a Sarcre Coeur: minden a helyén; a Metro hálózat pompásan működik (sztrájk kivételesen nem volt), és Párizsba beszökött a tavasz, és szent Mihály útján suhant nesztelen – még ha ennek a szimbolikája zavaros is egy kissé…
A franciák változatlanul öntelt hülyék, a memóriájuk szelektív, csak az ellenállása emlékeznek, a kollaborációt elfelejtették, és Európai Unió ide meg oda, egyetlen európai nyelven sem hajlandóak megszólalni, csak franciául, mégis, ha tehetném, már holnap fordulnék is vissza.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai