Tartalom és forma

Az esztétika örök kérdése, mi a műalkotásban a meghatározó: a forma vagy a tartalom. A forma teszi-e művészetté a tartalmat, a mondanivalót, vagy fordítva?
A baj ott kezdődik, amikor az értelmiségi úgy gondolja, neki hivatalból okosnak kell lennie, és mi bizonyíthatja jobban az értelmiségi okosságát, mint az, hogy kategóriákat állít föl, ilyeneket. mint: forma és tartalom.
Lehet-e vajon tanítani az írói mesterséget? Hisz példa van reá. Amerikai egyetemeken jeles amerikai írók tanítanak és tanítottak írás mesterséget, nem kisebb írók, mint például Malamud. A régi NDK bölcsészkarain is volt írói fakultás. Az én tanítóm Füst Milán volt, én tőle tanultam a mesterséget, igaz, hogy Milán bácsinak esze ágában sem volt írni tanítani. Füst Milán olvasni tanított, fölismerni a szépet, és élvezni a szépet, gyönyörködni benne. Beszélt ő látomásról és indulatról, bemutatta az indulatmenet ívét, szinte a dallamát, beszélt arról, hogy a művészet a vegetatíva dolga (aki Lukács Györgyöt ismeri, gondoljon az „egy vesszős jelrendszerre”), mindenről szó esett de formáról és tartalomról soha!
Az sem teljesen egyértelmű, hogy mit nevezzünk tartalomnak. Az írói mondanivalót, vagy a műalkotás témáját, tárgyát, amit az író mondanivalója hordozására talál ki és mesél el. Defoe Robinson Crusoe-ja arról szól, hogy Robinsont egy hajótörés után a tenger kiveti egy lakatlan szigetre, és hogyan képes ott föltalálni magát, hogy rendezi be néhány tárggyal, melyeket a hajóroncsból kimentett, új kényszer-lakhelyét, és hogyan építi föl a maga polgári komfortját. Aztán, amikor oltalma alá menekül egy bennszülött, hogy tanítgatja szeretettel, türelemmel az európai életformára. Ez a történet tárgya vagy témája. De nem ez a tartalma. Az írói mondanivaló, aminek a közlésére Defoe fölhasználja ezt a történetet, ennél sokkal általánosabb. A Robinson a XIX. századi európai civilizáció dicshimnusza. Péntek, a színes bőrű bennszülött figurája meg azt példázza, hogy a fehér ember tiszte megszelídíteni ezeket a vadembereket, és a vademberek számára nincs is csodásabb lehetőség, mint megtagadni ősi kultúrájukat (hisz bennszülött társai éppen ez ősi, primitív kultusz jegyében akarják fölfalni őt, amikor a nagy fehér Főnök megmenti az életét), fölvenni a kereszténységet, megismerkedni a világ legfejlettebb civilizációjával, az angollal. És alázatosan szolgálni a fehér embereket, akiknek viszont – az amerikai rabszolgatartókkal ellentétben (Defoe angol volt!) - kötelességük szelíd bánásmóddal, jósággal keresztényi szeretettel tanítgatni a vadembereket.
A konkrét forma pedig pikareszk, azaz kalandregény. Ennek is van külön üzenete. Nincs elveszett helyzet, az egész élet egy nagy, izgalmas kaland és én, a szerző, nem csupán a vájt fülűekhez óhajtok szólni, hanem MINDENKKIHEZ, aki olvasni tud és szeret.
Renoar megfestette Colette-tet, a csapos lányt. Ez a kép témája, de nem ez a művész mondanivalója, nem ez a műalkotás üzenete. A műalkotás üzenetét úgy fordíthatjuk le szavakra, hogy (például) imádom a dúskeblű dúsidomú, rózsaszín húsú nőket, az egészséges erotikát, és hogy a dolgoknak a valóságban vannak ugyan kontúrjai, de szemünk nem azt látja, szemünk színfoltokat rögzít: Colette arcán az abrosz fehérsége éppúgy tükröződik, mint az ég kékje és a lombok zöldje, vagyis magától értetődő, ha fehér, zöld és kék foltokat látunk Colette rózsaszín arcán, ettől Colette még gyönyörű, és a világ akkor igazán szép, vagyis akkor ábrázoljuk hűségesen, ha pillanatnyi impressziónkat bírjuk megragadni és azt keltjük életre a vásznon.
Azt hiszen nem szorul magyarázatra, hogy ha egy epikai műalkotásban nem is tudom olyan világosan bizonyítani forma és tartalom szerves egységét, a képzőművészetben látványosan összeforr a két kategória. A kép tárgya, témája Colette. De a mű üzenete a megformálás módjában, az impresszionista technikában éppúgy benne van, mint az ú. n. mondanivalóban: Szépek a dús női idomok, szép a nyár, és egyáltalán: az élet szép!
Forma és tartalom tehát dialektikus egységet alkot, mondanám, ha a dialektika fogalmát nem mocskolták volna be hazug és áruló bolsevista írástudók.