Irodalmi bedekker
Az új évezred első évtizede a sport világában két nagy esemény alkalmából is a Távol-Keletre vonzza az érdeklődőket, koncentrálja a figyelmet. Jelenleg is zajlik a labdarúgó világbajnokság, 2008-ban pedig Pekingben lesz az olimpia. Országok, térségek iránt növekszik meg a kíváncsiság: akinek nincs oka vagy mója az események színhelyére látogatni, szívesen tájékozódik a kor- és szakszerű útikönyvekből. A Medicina Könyvkiadó Kína-kalauza ilyen kiadvány. Polonyi Péter, a szerző neve és munkássága garancia arra, hogy adattár, programajánlat, ismertetés és tanácsadás mellett ez a mű (mely Hongkonggal, Makaóval, Tajvannal és Tibettel együtt mutatja be Kínát) egyben enciklopedikus rendszerezése a tudnivalóknak, pontosan érzékeltetve azt a monumentális közeget, hatalmas tradíciójú szellemiséget, amelyet az ázsiai ország ma megjelenít. Az Előszó tartózkodóan jelzi, miféle módosításokra volt szükség az 1987-es edíció óta. Az olvasó tapasztalja, hogy változott az átírásmód, finomult a szövegezés, visszafogottabb lett az értékítélet. Bármíly gyorsan terjeszkedik is Kína autópálya-érhálózata, ez a késve kiépülő organizmus egyelőre még nem indokolta, hogy a lehetséges utazásokat a gépkocsik főcsapásaihoz igazítsák. A könyvbe bele van kódolva az a józan tudat, hogy e Panoráma országkalauz forgatói közül valószínűleg jóval többen nem jutnak el soha Kínába, mint ahányan eljutnak – részben ebből is fakad a precíz ismeretközlés heroizmusa (és nemegyszer az élmény-átitatta szövegezés hangvétele).
A Kossuth Kiadó Nyitott szemmel sorozatának Franciaország és Olaszország kötete viszont olyan újdonság, amelyeknek létrehívói szinte találkozót adnak az útra kerekedőknek, ezer és ezer meeting-place-t javasolva. Ez a könyvtípus a szakszerűségben állja a versenyt az előbbivel (ha a rendszerességben és akkurátusságban nem is), s az természetes, hogy a fotográfiák színességével – megannyi bélyegnyi plakát! – felülmúlja más célokat kielégítő társait (bár illesse elismerés a Medicina – Panoráma műhelyét a fényképek sokaságáért, tarkaságáért, például a pekingi piac atmoszférájának megidézéséért). A turisták áramlásának serkentése: az idegenforgalmi szempont mégsem “falja fel” ezeket a munkákat sem. Előzetes, felkészítő-kedvcsináló – illetve utólagos, megőrző-dokumentáló jellegük is van (és persze, az elegáns nyomdai kivitel miatt, tekintélyes súlyuk, amiként a Kína nagyútikönyvnek is. Amíg valamely pehelyszerű, jövőbeli elektronikus szerkentyű nem oldja meg gondjainkat, állandó küzdelmet folytathat világutazó lelkünkben a könnyű, ám dísztelenül célszerű, meg a vaskos, de képeslapok tucatjait megtakarító kalauz). A Kína: professzori könyv, használója diáknak iratkozhat be hozzá. A Nyitott szemmel kötetei cimborálnak – mintha jókedvűen meghívnának egy-egy ország nemzeti ételére, s hozzá egy pint sörre, pohár borra.
Az Irodalmi bedekker cikkcímet a JAK – Palatinus Eufória című (Erőss Erzsébet által mesterien tipografizált) kiadványának alcímétől oroztam el. A literátus utazásoknak évszázadok óta nagy a divatja – most (hiszen részint a József Attila Kör vállalkozásáról van szó) főleg fiatalabb, valamint tényleg fiatal írók, költők, irodalomtörténészek, színházi emberek vallanak legkedvesebb városaikról, táj- és természetélményeikről (s hozzájuk fiatalodik az örökfiatal Tolnai Ottó). Amszterdamtól Varsóig, isztambultól Tómáig, Athéntól Párizsig vezetnek a szépírói szöveggé varázsolt kiruccanások. Zeke Gyula 1998-as Bécsi naplója az “Ich bin Ausländer” alapélményén kívül a különféle nyelvi intarziák és történelmi berakások összjátékának tere is (a szív a háttérben feljajduló segédigéje az édesanya-siratás fájdalma). Kőrösi Zoltán Galao című Liszabon-járása azért ragadta meg e sorok íróját, mert mindeddig legfrissebb külföldi tapasztalatát Kőrösi gyakorlott visszajáróként világította meg – Hamvas Béla nyomán (és Kierkegaard nyomán) azt írva: a portugál fővárosban tanácsos “egyszerre haladni minden irányban, szétterjedni, mint a futótűz”. S nyolc korábbi prágai út sem volt elegendő ahhoz, hogy a “Prága-tudományba” bevezető Vörös István sorait ne álmélkodva kövessük (Staropramen-szomjtól tikkadozva). A könyv valamennyi szerzője átszellőzteti magát az utazás-tematika segítségével: bölcseletet és életerőt keres a múltnak valamiképp a jövőbe iktatott emlékeiben. Még a kiséletrajzok is a főszövegekhez simulnak: ki-ki (vagy valaki) megszépírta őket. (Szerkesztő: Nagy Gabriella.)
Ha kiirigykedtük magunkat a nálunk fiatalabbak szabadabb földrajzi és intellektuális térhódítása láttán, ha felmértük, hogy Kínába aligha utazunk már (s Olasz- meg Franciaországba se egyhamar), bizony, jólesik két – már eltávozott – agg, két próféta Európa-járásába belelapoznunk. Füst Milán Összegyűjtött levelei a Fekete Sas Kiadónál jelentek meg, Szilágyi Judit (továbbá Petrányi Ilona és Fazakas István) az életművet évek óta folyamatosan prezentáló fáradozásának köszönhetően: Méliusz Józseftől a Cédulák (Egyszemélyes kávéház) a Pont Kiadó Szávai Géza számára szívügyet jelentő újdonsága. Noha egyikben sem az utazásokra esik a főhangsúly, ebből az alkalmi nézőpontból is tanulságosan olvashatók a művek.
Hetvennégy esztendőval ezelőtt, 1928 júniusában Baden-Badenben időzött (a negyedik X-hez érkezett) Füst Milán, majd német és francia földre vitt az útja. Egyszer-egyszer elkapta őt is a “Gyönyörű világfürdő” eufóriája, ám akár a feleségének, akár Kosztolányi Dezsőnek, akár Hajdú Henriknek írt levelet, inkább arról értekezett, hogy a távolság (mint az utazás egyik lényege) nem feltétlenül oldja meg azokat a létkérdéseket, amelyekre helyünkhöz szögezve nem tudtuk a választ. Az aggodalom és a gond: kéretlen útitársak. Mainzban Füst dugva eszi a kolbászféléket, és a saját flaskájából iszik, mert “egy üveg víz 55 Pf. Megint rám feküdt nagy melanchóliám, életúntságom. Írtam is neked (Füst Milánnénak) a hajón egy hosszú, keserves levelet, de aztán azt bedobtam a Rajnába. Körűl se néztem egész úton, a rajnai vidék nem érdekelt”. A könyv 1133 oldalnyi egésze segít megérteni, miért volt a kedélyhullámzás Füst egész életének kísérője és meghatározója, s hogy ez az érzület miként vált nála a “szerep” részévé is. A legérdekesebbek talán a számonkérő, vádló, konfesszionáló levelek: a legizgalmasabb időszak talán a korai, majd az 1950 körüli. A filológiai alaposság dicséretes (egy-két további utalással, a hibák kibogarászásával járhatott volna még kedvünkben a kiadó).
Hol és hogyan lehet a legkorláttalanabbul utazni? Bizonyára egy kávéház – vagy “Kávéház” – zsongásában, a szeszélyes jegyzetelés szabadjegyével, el sem mozdulva onnan, ahonnan a gyengülő test már nem is igen enged mozdulni. Az öregedő Méliusz könyvcímeiben is kulcsszóvá tette a kávéház szót. A Cédulák papírhajója – vagy “repcsije” – amolyan halál utáni “talált” (inkább: “küldött”) tárgyként kerül elénk, s Szávai Gézánál jobb fedélzetmestert nem is kívánhatott volna: valószínűleg a feljegyzéstömegben csak ő láthatta tisztán, mi mennyi, és hány éves a kapitány. A Horace Cockery költőjétől (vagy magától H. C.-tól) stílszerű meglepetés ez a palackposta, hiszen e lapokon szerepel is néhány dogshaveni keletkezésű-keltezésű vers, márpedig Dogshavenbe egyetlen bedekker képet elkalauzolni: Méliusz (Cockerys lírikusi fantáziájának útmutatása. A Cédulák – micsoda papírtömkeleg lehet a valóságban! – betűvetője (fia lesújtó betegségének, romló állapotának tudásától is megtöretve) az utazás egyetlen irányát nyitotta csak meg maga előtt: azét, amelyre Khárón ladikja visz. Az “Itt ülök hát a tegnapban…” félmondata nem elsősorban arra utal, hogy reggel is fölparázslik az este félretett pipa. Arra jobban, hogy a vég nélküli cédulázás erdélyi naplózót csinált a Márai Sándor-i mintát (s mögötte Krúdyt, a Szindbádot, a “szindbádolást”) bevallottan nagyra tartó íróból. Ennek a rendszerető öregembernek London – Krenner Évi levele. A román esszében olvasott oceanul timp (“idő óceán”, “óceán idő”): Whitman-költemény, két szóban. Párizs: ha “Son ami Brassai” dedikált ajándékkönyvet postáz.
Az öregkori minden mindegy felelőtlensége vagy zabolázatlansága sosem lesz úrrá ezen az elementárisan keserű aggastyánon. Be- és feljegyzései nem egyenrangúak. Igaztalan az egyik, meglepő a másik, velős a harmadik, epigrammatikus a negyedik, tanúságtétel az ötödik. Darabokra tört és összerakni próbált, magasságos tudás, ott, ahol már gyértelmű (114. Oldal), hogy jóvátevő és lóvátevő között mennyi a különbség.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- A **** költő
- A hetvenötödik
- A könyöklő Mikes
- A Magyar Dráma Napja
- A regények vére
- A színház körül
- A színház szőlőskertjében
- Ama kék madár
- Átjáróház a panteon
- Ától cettig
- Az olimpia éve
- Az önmagát lapozó könyv
- Babitsolás
- Babuszasze
- Debrecenbe kéne menni…
- Egy sorra bízva
- Ékiratok
- Élő testamentumok
- Előkönyvhét
- Első kötet
- Emlékpróba
- Én; élet; rajz
- Hagyatékok
- "Hatvan év csupán a kezdet"
- Huszadik század, első harmad
- Irodalmi bedekker
- Ismételt mondatok
- Kacagó szatyrok
- Karácsonyi cikk
- Karácsonyi színház
- Kép, regény
- Kerti asztal
- Kerületek, órák
- Kezdjük költőkkel
- “…költőien lakozik az ember…”
- Saját időd ura vagy…?
- Könyvek, kisszék, könyvek
- Könyvszüret
- A közép is égtáj
- Lexikon és vidéke
- Lexikonöröm
- Macskaléptű betűk fénylő ünnepe
- Magyar oroszok
- Majd emlékezni jó lesz
- Mégis azonról
- Minden kézbe könyvheti könyvet!
- Mitomesék, grafikatúrákkal
- Nagy könyvek
- Nano Objekt
- Nemzetkaraterológia
- Nyár, nagy könyvkölcsönző
- Olvassunk drámát
- Opera Omnia
- Óramű, bölcs körön
- Önélet; írás
- Öt filmkocka
- Öttel osztható
- Pad alatt a póc
- Parlament és cirkusz
- Pásztorok, kik nyájnál szüntelen vigyáznak
- Portréról portréra
- Posztkarácsony
- Profán asszonyglóriák
- Proust arca
- Pünkösd, gyermeknap
- Rejtelmes fény
- Replay élmény
- Rózsaág
- Szabadművészek
- Szeptember 21.
- Templom az, ahol
- Tolsztoj, Cvetajeva, Troyat
- Tőzsdei medve, Házy nyúl, Malac-paprikás
- Vásárhelyi vásár
- Vegyesváltó
- Véletlen adta ajándékok
- Véletlenek pedig vannak
- Volt, van, lesz
- Vonaton olvasni
- Zenekar sosem elég nagy
- Tarján Tamásról
- Négy puhafedelű
- Semmi fölösleg
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Mondom én… Beszélgetés Garaczi Lászlóval, Gyarmati nő című legújabb kötetéről
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Én; élet; rajz
Kaján leckék – Kaján Tibor-Martin József: Karikatúra a betűtengerben
Kefe habbal, avagy az átnyálazás hiánya – Melissa P.: Minden este 100-szor kefével
Bizonyosan – Kerékgyártó György: Hegyi szakaszok szobakerékpáron