Lexikon és vidéke

Oltal-Pneu: az Oltalmad alá futunk és a pneumatomachusok címszavak közé fogva megjelent a Szent István Társulatnál a
Magyar Katolikus Lexikon
X. kötete. Ehhez a roppant extenzív, gondosan szerkesztett és ellenőrzött, jó lélegzetvételű sorozathoz akkor is érdemes odafordulnunk, ha tárgy, kérdéskör ezt nem diktálná. Található itt még Picasso-képoldal is (ami viszont felveti, hogy a klasszikus és kortársi magyar művészettel is lehetett volna bőkezűbben bánni). Ebben a tomuszban olvashatók az idén igen aktuális pápa, pápaválasztás, pápamobil stb. címszavak, a harmincnál több Pál- és az ötvennél több Péter-szócikk (Péter-Pál, Péter-Pál Útján, Péter sírja, péterfillér, előreutalásként a páli kiváltság stb is), az oltárról való tudnivalók (1983-ban öt, Assisiben két olyan oltár létezett, amelynél csak a pápa misézhetett). Az őrangyaltól, az Őrangyaltól és az Őrangyalokról nevezett Társulattól csak pár sor választja el az ördög címszót. Aztán, ordo, Oroszország, Oroszország művészete, öngyilkosság, Pázmány, piaristák (csatolt címszavaikkal) stb. Természetesen az 1998-as Catalogus Religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997 valamennyi kegyesrendijét külön-külön nem leljük meg; de hogy kit miért igen, az világos.
A kisebb hibák inkább fogalmazásbeliek. A mai (1993-) Pannonhalmi Szemle folyóiratot a kiegészített leírás sem körvonalazza. Nem szerencsés „napjainkig” terjedőnek mondani egy jegyzéket, mely 1946-nál fejeződik be (pazmaniták). Az pedig természetes, hogy a Dr. Diós István főszerkesztő és Dr. Viczián János szerkesztő által jegyzett lexikon álláspontját, fogalmazásmódját tiszteletben tartva például az Órigenész, önkielégítés, őstörténet, őszirózsás forradalom stb. szócikkekhez más források más megállapításait is társíthatjuk.
A gazdag – kitűnően választott, tisztes minőségű – képanyag kísérte lexikonban a „mellékesebb” tudnivalók (ösztöke, paletta, Palesztína Nagyasszonya, parabola, pisztácia stb.) is érdekesek. Nem beszélve arról a komplex ismeretanyagról, melyet az Orbán, Pál, Pius pápák címszavai, az itt nagybetűvel írt Paradicsom (Paradicsomkert, paradeiszosz) szócikk, vagy Pest és lexikálisan „kapcsolt részei” nyújtanak.
Lehet-e egy lexikonban „kedvenc” szövegrészünk? Miért ne! Nekem – elfogultan – a 339.és a 358.oldal közötti „örmény fejezet” az a Magyar Katolikus Lexikon legújabb, X. kötetében, és – elfogulatlanul – az öröknaptár.
A Forrás című folyóirat kettős, júliusi-augusztusi száma, a
Fölösleg-Lexikon
(A-Zs, ad acta – zsinórbeszéd) a lexikonforma „kicsinyítése”, parodizálása is, ám küllemében, jellegében megfelel a nevének. Úgy forgatható, mint egy önismereti és életvezetési, korfestő és játékos tudástár; mint egy szeszélyesnél is szeszélyesebb nagyesszé. A lap 2002 nyarán nagy sikert aratott, nagy visszhangot kiváltó Hiánylexikon-számának párját készítette el, népes és rangos – Bertók Lászlót, Buda Ferencet, Határ Győzőt, Jókai Annát, Márton Lászlót, Sándor Ivánt, Vasadi Pétert is soraiban tudó – szerzőtársi, együttjátszó gárda segítségével.
Ha itt is „kedvencet” keresek, Balla D. Károly aforisztikusságában, szellemességében vélem felfedezni a legadekvátabb „lexikonbeszédet”. De Pintér Lajos vagy Demény Péter versei, Benes József súlyfölösleg-grafikái is szépen illenek az összeállításba, a Füzi László főszerkesztő keze alatt az is – nem pusztán ábécébeli – helyére kerül, ami egy „hétközhavi” Forrásban mininovella, kritikai reflexió, elemzés lenne.
A nemlétező dolgok – a kitűnő szövegekkel jelen levő Balogh Tamástól -, a könyv- és iratgyűjtés (Balázs Gézától), az irodalom I., II. (Ephemeria Silver szerzői név alatt, illetve Toldi Évától), a hazugság (Bálint Pétertől) legyen kedvcsináló a Fölösleg-lexikon egészéhez. Egy-két dolgot elírtak (egy utalásban Domokos Mátyás politológusaiból közvetlenül is paraziták lettek stb.) – ennyi „fölösleg” minden sajtótermékben akad.
A honlapok nem csekély része lexikális ismereteket is közöl. Tandori Dezső
A honlap utáni
című „tanulmányozások”-kötete (Tiszatáj Könyvek) kissé „sorvezető” is az életműhöz. Megjelöli például – Szép Ernő versében – azon szöveghelyet, ahol TD első versgyűjteményének tervezett címe, az Egyetlen szó áll. Ez még (a szöveg, a szöveghely) az 1968-as Töredék Hamletnek-kötet filológusai számára is lehet újdonság. Hát még ebben a dialogizáló textuskörnyezetben!
Tandori újra vegyes, címkézhetetlen műfajú – énfeltáró és irodalomtörténetizáló – önéletrajzféleséget, szellemi műhelynaplót írt. A II.ciklus egészről és részről sokat eláruló címe: Majdnem teljes „filozófiám.” Ki hol kezdi az olvasást? A Szép Ernő-, a Kellér Andor-, a Weöres Sándor-, az Ottlik Géza-, a Thomas Bernhard-vallomásnál? Egy régi költészet napjánál – amely nem is ott van…? Akárhol: mindenki jól jár ezzel az emlékezés-, szöveg- és nyelvszabadsággal, kódolt-módolt csapongással, a – tekintsük ezt ön-elnevezésnek – „muszáj-elmerengő” prózájával. Ha rajzból, betűképből még többet szeretnénk, irány a Fölösleg-lexikon: annak nem egy szócikkéből is kitetszik, mi a Tandori-ábra.
Tarján Tamás