A közelmúltban jelent meg E. Bártfai László esszéíró második kötete, A hallgatás alakzatai, melynek elsődleges témája a csend. A szerzőt kérdeztük a hallgatás titkairól.

– A Párbeszéd az Úrral és A hallgatás alakzatai című kötete viszonylag gyors egymásutánban jelent meg, s bár más a témájuk, mégsem függetlenek egymástól. Az új könyvben messzire kanyarodik a teológiai kérdésektől, a kötet tematikája közelebb áll a társadalomtudományokhoz és a történettudományhoz.

– A Párbeszéd az Úrral című kötetemben a zömmel egyes szám első személyű beszámolókból kibontakozó, megélt istentapasztalat sajátos vonásait próbáltam képbe foglalni, kommunikációs modellekkel társítani. Minden párbeszédnek előfeltétele, hogy a felek nem kételkednek egymás létezésében. Miért volna ez másként a szakrális kommunikáció esetében? A könyv fülszövegében is idézem Ludwig Wittgenstein egyik megállapítását: „Nem hallhatod az Istent valakihez beszélni, csak akkor hallhatod őt, ha te vagy a címzett.”
A Hallgatás alakzatai könyvemben azt próbáltam megmutatni, hogy a társadalom tagozódása a hangtalan–hangos tengely mentén is vizsgálható, ráadásul ezek a határvonalak gyakran párhuzamosan futnak a látható–láthatatlan felosztással. Georg Simmelt idézem, aki szerint a titok az emberiség egyik legnagyobb vívmánya, amely a látható mellett egy második világot hoz létre.

– Ebben a tárgykörben már több mint húsz tanulmányt közölt. Miért foglalkoztatja önt a csend és a hallgatás?

– A zaj természetesen engem is éppúgy bosszant, mint bárki mást. Az érdeklődésemet azonban az keltette fel, hogy e két jelenség, a csend és a hallgatás számtalan nehezen megválaszolható kérdést vet fel.

– Említene néhány példát?

– A csend fogalma látszólag egyszerű és egyértelmű. Szent Ágoston a Vallomásokban a hang hiányaként határozta meg. Ugyanígy tenne bármelyik itt elhaladó járókelő, ha erről kérdeznénk. Igen ám, de abban sem érzünk ellentmondást, ha valaki afféléket mond, hogy Csend volt, csak a tücsök ciripelt. A Csend volt, csak a… mondatséma egyhangú és ismétlődő történések, cselekvések bekövetkeztét vetíti előre. A másik gyakran használt szófordulat az Akkora csend volt, hogy még a …-t is hallottuk, ami vagy távoli hangos (például harangzúgás) vagy közeli halk (például szívdobogás) eseményre utal.

– Ezek szerint nevezhetjük azt is csendnek, ami a meghatározás szerint nem az?

– Igen, valami ilyesmi. A nyelvhasználók mégsem éreznek ebben ellentmondást. Petőfi például így verselt: Csend volt … / Csak a békák kuruttyolának / A szomszéd réteken” (Első szerelmem. 1844). Mindenki mond efféléket, de csak kevesen gondolkodnak el furcsaságukon.

– És aki elgondolkodik rajta…? Például ön?

– A csend legalapvetőbb fajtáit próbáltam elkülöníteni, amikor megkülönböztettem egymástól a teljes, a részleges és a viszonylagos csendet. Teljes csendnek azt neveztem, amikor semmilyen zaj nem hallatszik. Részlegesnek azt, amikor nincs teljes csend, de zajnak sem minősíthető, például akkor, ha ciripel a tücsök. Viszonylagos csendnek azt neveztem, ha két – egy kisebb és egy nagyobb – csendet hasonlítanak össze egymással. Azon sem ütközik meg senki, ha valaki azt mondja, mint például Ottlik Géza a Hajnali háztetőkben, hogy „Még nagyobb csend támadt.” Nyilvánvaló, hogy csak a részleges csendek lehetnek egymásnál kisebbek vagy nagyobbak.

– A helyzetet tovább bonyolítja, hogy sokan úgy tartják: nincs is teljes csend.

– Igen, a süketszobában mindenki megbizonyosodhat erről. A saját testhangjait – a szív és a tüdő, a nyelés hangjait, a gyomorkorgást, a fül pattogását – hallja, nagyon hangosan, zavaróan. A süketszoba John Cage zeneszerzőt is megigézte. Rádöbbent arra, hogy nincs teljes csend, és ez a felismerés indította arra, hogy megkomponálja eredetileg zongorára írott 4'33'' című művét, melyben egyetlen hang sem csendül fel. A négy perc harminchárom másodperc alatt a hallgatóság valami hasonlót tapasztal, mint Cage a süketszobában. A nyikorgó székből, a köhécselésből, mostanság a mobiltelefon változatos csengőhangjaiból így válik társszerző. Más művészeti ágakban ennek a megfelelője a vakítóan fehér festővászon vagy a könyv üres, fehér lapjai.

– Sokat gondolkodtam azon, hogy mikor írjak csendet, mikor csöndet.

– Amelyiket kedve tartja. Ugyanaz a jelentésük, csak a hangalakjuk más, a hangulati értékük eltérő: a csönd öblösebb, a csend talán hidegebb. A költők tolla alól néha egy versen belül szalad ki mindkettő; Kosztolányinál, Bella Istvánál is találtam erre példát.

– A kötet egyik ciklusa a titkokat járja körül. Mióta ember él a földön, azóta titok is létezik?

– Azt hiszem, igen. Sokszor a népmesék is ekörül szövődnek. Ha a legkisebb fiú furfanggal kitudja a gonosz boszorkány igazi nevét, akkor megtöri varázserejét. A titok nagyon fontos társadalmi és egyénlélektani jelenség, amely talán semmi mással nem rokonítható. Az sem számít, ha nem államtitkot, hanem csupán egy gyerekes csacsiságot őrzünk magunkban nagy féltve. A titok delejes erőteret von maga köré. A leleplezés veszélye és a kimondás vágya hihetetlen feszültséget teremt.

– Meglepett, hogy Molnár Ferenc remekét, A Pál utcai fiúkat gráfelméleti elemzésnek vetette alá. Másodjára azon lepődtem meg, hogy milyen könnyen megértettem az alapfogalmakat, harmadjára pedig azon csodálkoztam el, hogy másnak ez miért nem jutott eszébe….

– Mindenki könnyen elsajátíthatja a gráfelmélet alapjait, aki ismeri a regényt. A Pál utcai fiúk egy osztályba jártak, de az osztályból nem mindenki tartozott közéjük, a gittegylet tagjai viszont mind közéjük tartoztak. Amikor Geréb elárulta társait, a Pál utcai fiúk és a Vörösingesek alakzata összekapcsolódott, Geréb visszavételekor pedig szétvált. És így tovább.

– A kötet harmadik tanulmányát annak a kérdésnek szentelte, hogy a történészek források hiányában miképpen tudták szóra bírni anyagukat.

– Néhány kiemelkedő gondolkodó kivételes megoldásait ismertettem. Lenyűgözött, hogy nem adták fel, hogy új, ötletes megoldásokat eszeltek ki, hogy a rendelkezésre álló anyagból mégis kifacsarjanak valamit. Hadd említsem meg közülük a kiváló történész, Györffy György nevét.

– Úgy tudom, készül a „sorozat” harmadik könyve…

– Elrendelt hallgatás – talán ez lesz a címe. A kötet öt-hat tanulmányában a csendet kérés feltételeiről, a cenzúráról, a szilenciumról, a csendjátékokról, a nyelvi tabukról, a vallási szertartások, az ünnepek csendjéről, a hallgatás jogáról is szó esik majd. Remélem, hogy a 2024. évi könyvhétre megjelenik a kötet.

Laik Eszter

Bártfai László: A hallgatás alakzatai
Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió, 158 oldal, 3600 Ft