A nyuca olyan, mint Lázár Ervin meséjében a százpettyes katicabogár: létezik-nem létezik. Nem létezik, mert ki hallott már olyanról, hogy nyuca?! És mégis létezik, mert elmondható. Három kortárs szépíró, Csepregi János, Dániel András és Kollár Árpád éveken át kutatta a nyuca-jelenséget, most érkezett el az idő, hogy a nagyközönség is megismerje gyűjtőmunkájuk eredményét. A Scolar kiadónál megjelent Nyuca bestiárium apropóján mesélték el különös esetüket ezzel a macskaszerű nyúllal, avagy nyúlszerű macskával.

– Ki és hol találkozott először a nyucával?

Dániel András: Kollár Árpitól hallottunk először a nyucáról, az ő Szabadkán élő nagybátyja mesélte, hogy a palicsi állatkertben a gorilla ketrecétől balra, rövid ideig látható volt két kölyöknyuca. Ezen a nyomon indultunk el. Érdekes folytatása a történetnek, hogy miután megjelent a könyv, jelentkezett nálam egy illető, aki ugyancsak határozottan állította, hogy látta azokat a nyucákat a palicsi állatkertben 1986-ban. Sőt, azt is állítja, hogy ő maga nevezte el nyucának ezeket a lényeket.

– Amikor először hallottatok erről a különös lényről, egyből ráugrottatok a témára?

Kollár Árpád: A nyucaelőtti állapotban még nem nyílik ki az ember szeme, hasonlatos a háromnapos nyucakölyökhöz. Akkor még nem voltak készen arra, hogy befogadják a nyucát! Ösztönösen tagadtak mindketten! Tipikus reakció, ilyenek a kétkedők. Aztán szép lassan nyiladozni kezdett a szemük és az értelmük. A tagadást a vitatás fázisa követte! Kétségbeesetten kiabáltak. Egyik kezükkel hevesen kalimpáltak, a másikat a szemük elé tartották, mert erősen vakította őket a nyuca fénye. De oly sokakkal ellentétben, ők nem menekültek el.
Csepregi János: Árpit 2005 óta ismerem, már akkor hozta a nyucát. Az elmúlt másfél évtizedben több vajdasági túránkon előjött a téma, és amikor hárman, együtt voltunk Szabadkán, akkor Árpiból elementáris erővel tört elő, hogy Andrist is „nyucáriánussá” akarja téríteni. Akkoriban annyira erős volt nála ez a becsípődés, hogy a vajdasági magyar iskolákat járva a foglalkozásokon nyucát rajzoltattunk és történetet meséltettünk a gyerekekkel. Pillanatok alatt kiderült, mindenhol van saját, helyi jellegzetességekkel rendelkező nyuca, sőt volt, aki azt mesélte, maga is látott ilyen állatot. Nem tudom, hogy az abszurditás fogta-e meg őket, vagy a mi játékosságunk ragadt át rájuk, de ez elkezdte mozgatni a gyerekek fantáziáját.

– Nagyon sok stílusban szólítják meg az olvasót a szövegek. Kicsit az Így írtok tire emlékeztet?

Dániel András: Nekem is volt ötletem arra, hogy kik írhatnának még nyucaszövegeket, de aztán pont az jutott eszembe, hogy nem kéne egy ilyen Így írtok ti felé elmenni, mert az nagyon rátelepedett volna a szövegre. Ugyanakkor az alkotómunka rengeteg szerepjátékra adott lehetőséget. Izgalmas volt olyan szövegeket írni, olyan stílusokat, nyelveket kipróbálni, amibe másként nem biztos, hogy belevágtam volna.
Csepregi János: Az viszont elképzelhetetlen volt, hogy ne legyen egy Tudósok szövegimitáció, ha már Vajdaság – szóval voltak olyan, dolgok, amiket, ha még kockázatot is rejtett, nem hagyhattunk ki.

– Mennyi szöveg maradt ki a szerkesztés során? Van-e lehetőség a továbbírásra, folytatásra?

Kollár Árpád: Az írók szerint természetesen sokkal több maradt ki, mint kellett volna, a szerkesztők szerint viszont nyilván sokkal több maradt benne, mint kellett volna. Természetesen lesz folytatása. Hatalmas perspektíva van ebben a témában. Szeretnénk kifejleszteni a Nagy Nyucagenerátort. Ez egy olyan program lesz, amibe csak be kell ütni a témát, a szereplőket, helyszínt stb., aztán megírja a könyvet helyettünk. És természetesen tervezünk egy hogyan legyünk boldog nyucák önismereti pszichológiakönyvet is, az állítólag jól fizet.

– A könyvet Nagy Norbert tervezte. Mennyire kapott ötleteket tőletek vagy teljesen a saját feje után ment?

Csepregi János: Volt egy elképzelésünk arról, hogyan kellene kinéznie egy nyucáról szóló könyvnek. Én úgy képzeltem, mint a filmekben az őrült kutatók kaotikus gyűjteményeit, dossziéból kihulló lapokkal, nem is igazi könyv lett volna, inkább egy dosszié. Ezeket az őrült ötleteket szerencsére Norbi elvitte a racionalitás irányába és visszametszette, így aztán egy szép kiállású, letisztult kiadvány lett a vége.
Dániel András: A könyv tervezése hihetetlenül izgalmas grafikusi szerepjátékokra adott lehetőséget Norbinak, sokféle stílusban alkothatott a manipulált reneszánsz festménytől az anatómiaábrán át az ufóábrázolásig mindent kipróbálhatott. Persze nem volt mindenben szabadsága, nagyon szigorú kritikusai voltunk.

– Első pillanatra gyerekeknek szóló könyvnek tűnik. De nem az, ugye?

Kollár Árpád: A gyerekeket mindenképpen távol kell tartani ettől a könyvtől!  Az a legjobb, ha előbb beszerzünk egy használt nyúlketrecet, olyat, aminek az oldalát már kissé megrágcsálta egy baknyúl, csak aztán vesszük meg a könyvet. Otthon csakis ilyen ketrecbe, a gyerek elől elzárva szabad tartani a könyvet. Vigyázat, a fegyverszekrény, páncélszekrény stb. nem helyettesíti a nyúlketrecet!

Pompor Zoltán

Dániel András-Csepregi János-Kollár Árpád: Nyuca bestiárium
Scolar Kiadó, 232 oldal, 3999 Ft