Fábián Janka kortárs történelmi regények népszerű írója. Első regénye 2009-ben jelent meg, azóta nagyjából évente jönnek új könyvei. Legújabb kisregénye a Cholera-napló. „1831-ben Magyarországon kolerajárvány pusztított. A tizenhét éves Gruber Georgina a budai Várban, az édesapja cukrászműhelye fölötti lakásukban próbálja átvészelni szűk családjával együtt a karantén hónapjait.”

– A témaválasztás nagyon izgalmas, hiszen mindannyian nehéz időszakot élünk át, így azt gondolom, nem lehet érdeklődés nélkül elmenni a most megjelenő könyve mellett, nem beszélve a lebilincselő történelmi háttérről. Tervben volt már a kisregény története vagy a jelen helyzet „inspirálta”?

– A járványról, és a karanténnal kapcsolatos élményeimről már szinte a lezárások kezdetétől terveztem írni valamit, de erre a konkrét témára csak idén év elején találtam rá. Sokaknak beugrott a száz évvel ezelőtti spanyolnátha-járvány, amiről többet lehet tudni, és ami már meg is jelent egyes regényeimben, de ez a 190 évvel ezelőtti pandémia sokkal kevésbé ismert. Amikor elkezdtem utána olvasni, megdöbbentem, hogy a csaknem kétszáz évnyi távolság ellenére mennyire ismerős helyzetekre és problémákra bukkantam. Ekkor már fellelkesedtem, és nyomban tudtam, hogy megtaláltam a „tökéletes” témát arra, hogy kiírjam magamból a járvánnyal kapcsolatos érzéseimet, tapasztalataimat, persze amolyan „fábiánjankásan”, egy régmúltban játszódó történettel.

– A budai várban, a Szentháromság utca 7. számú házban 1827-ben kezdte meg működését a Ruszwurm cukrászda, és e helyen máig megszakítás nélkül működik. Ennek állít emléket a történetbéli cukrászda?

– Részben igen, hiszen a Gruber-cukrászda nincs is messze ettől a helytől, habár ez utóbbi a történet szerint nem lesz ilyen hosszú életű. A másik ok, amiért pont ezt a helyszínt és egy cukrászatból élő családot választottam, a „boszorkányos” sorozatom volt. A főszereplő Georgina ükanyja Az utolsó boszorkány történeteiből ismert Sárosi Felícia, aminek jelentősége is lesz a történet alakulásában.

– Mennyi időt vesz igénybe egy-egy regényéhez a tárgyi felkészülés az adott korszakból?

– Mivel ez esetben egy kisregényről van szó, és a téma is meglehetősen behatárolt, a szokásosnál rövidebb ideig kutakodtam. Főleg korabeli újságcikkek alapján dolgoztam, azokban szerencsére szinte dúskáltam, de átnéztem akkori naplókat is (például egy pozsonyi orvosét), valamint levelezéseket, főleg Kazinczyét. Jókai Mór egyik korai regénye, a Szomorú napok is hasznos forrás volt, és a könyv mottóját is onnan kölcsönöztem

– Számos történelmi érdekesség olvasható a könyvben, a szereplői mennyire valósak? Volt esetleg köztük olyan szereplő, aki nem kitalált figura?

– A szereplők mind kitalált személyek, de megjelennek a történetben valós történelmi alakok is, mint például József főherceg-nádor és a családja (érdekesség, hogy ők a most készülő regényemben is fontos szerepet fognak játszani, mint ahogyan a kolerajárvány is meg fog jelenni benne, hiszen ugyanebben a korszakban játszódik), Lenhossék Mihály, a korabeli országos főorvos és persze Kazinczy Ferenc, aki ebben a járványban veszítette el az életét.

– 190 évvel ezelőtti eseményekről ír, de meglepően aktuálisak a sorok, mit gondol, mi az, amiben mégis előrébb járunk a járványkezelés terén? És mi az, ami most is ugyanolyan égető probléma?

– Azért az orvostudomány ma már szerencsére jóval fejlettebb – akkoriban reményük sem lehetett arra, hogy vakcinát fejlesszenek ki a kór ellen, és néhány alkalmazott és javasolt gyógymód mai szemmel hajmeresztőnek, vagy egyenesen életveszélyesnek tűnik. De meglepően sok hasonlóságot is találtam. Például a járvány elején szerintem mi csaknem ugyanolyan tehetetlenül álltunk szemben a vírussal, mint a korabeli emberek a titokzatos betegséggel, a kolerával. Mi sem tudtunk másképp küzdeni, csak úgy, ha elszigeteltük magunkat, megpróbáltunk többet tisztálkodni, fertőtleníteni, és régi, jól bevált gyógymódokat alkalmaztunk. Amikor olvastam Lenhossék Mihály jótanácsait a táplálkozással, tisztálkodással kapcsolatban, néha kísérteties volt a hasonlóság az operatív törzs egy-egy bejelentkezésével. Másrészt ugyanúgy megjelentek akkoriban is a járványtagadók, a nyerészkedő sarlatánok, valamint az ismerős jelenségek: a határzár, a pánikvásárlások, a kezdeti kapkodó intézkedések.

– Ez most „terápiás” célból is íródott? Ön hogyan bírja a karanténidőszakot?

– Eleinte borzasztóan megviselt, de az ember alkalmazkodóképessége bámulatos. Szerintem már mind kezdjük megszokni ezt az újfajta valóságot – bár az is igaz, hogy nincs sok választásunk. Ami nagyon hiányzik, azok a személyes találkozások, általában és az olvasókkal is – a könyves fesztiválok, olvasótalálkozók, dedikálások. Abban reménykedem, hogy ezek hamarosan valamilyen óvatosabb formában megtarthatók lesznek. Ami a terápiás célt illeti, igen, ezt soha nem is titkoltam, hogy nekem jólesett ezt kicsit kiírni magamból, és az is hasznos lehet, ha tudatosítjuk, hogy az elődeink is átéltek a maihoz nagyon hasonló időszakokat. A kisregény végén igyekeztem a reményt is felcsillantani, ez talán az olvasók számára is biztatást jelenthet.

– Formálódik már Önben a következő történet?

– Az év végére várható regényem címe Az Anna-bál szerelmesei lesz. Régóta készülök az első, legendás füredi Anna-bál történetének a megírására, de mint kiderült, még sokkal izgalmasabb lesz, mint előzőleg gondoltam. Kutatás közben rengeteg meglepetés ért..., remélem, majd az olvasók sem lesznek ezzel másképp!
Illényi Mária
Fotó: Debreczeni Fanni

Fábián Janka: Cholera-napló
Libri Kiadó, 3499 Ft