Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Könyvhét folyóirat

Ajtók mögött rettegve – beszélgetés Réz Andrással

Pompor Zoltán - 2023.07.11.

Réz András forgatókönyvíró, filmesztéta, a kisgyerekesek – főleg azok, akik a könyveket az impresszumnál kezdik olvasni – ezen kívül azt is tudják róla, hogy ő fordította többek között a Tesz-Vesz várost. Az elmúlt években érzékenyen reflektálva korunk jelenségeire, több kötetbe gyűjtötte össze válogatott szorongásait. A Trend kiadónál megjelent legújabb, Para című könyve olyannyira aktuális, hogy az olvasó nehezen érzékeli a valóság és a fikció határát. A szerzővel a könyv keletkezéséről, a legnagyobb paráról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

– Mikor kezdted írni a regényt?

– Még a Covid-lezárások előtt kezdtem hozzá. Aztán eljött az a pillanat, amikor át kellett írni, mert egy csomó olyan esemény történt, ami a részleteket érintette. Például, ha ápolónő a főszereplőd, nem hagyhatod ki a Covidot, az avatárgyáros szereplőnek pedig nyilván a legújabb technológiával kell dolgoznia.

– Igen, nagyon feltűnő, hogy mennyire frissek az események benne, mikor hagytad abba az írást?

– Egészen addig, amíg a kézirat módosítható volt, alakítgattam rajta. Aztán voltak olyan események, amelyek már a leadást követően történtek meg a valóságban, a regényben mégis benne vannak! Ez is a szatírának egy sajátja: annyira nonszensznek gondolunk valamit, hogy fel sem tételezzük, hogy megtörténhet – és tessék! A feleségem szólt is, hogy nem kellene ennyi őrültséget kitalálnom, mert a végén még megcsinálják…

– Három hangon beszél a történet, három szereplő sorsát követjük a regényben. Arra lennék kíváncsi, hogy melyikük volt meg legelőször?

– Elég egyértelműen Lakatos Regina volt az egyes számú hős, azon kezdtem rágódni, és ez az egyik legfontosabb kérdése a történetnek, hogy a közvetlen emberi kontaktusok fenntarthatóak-e. A másik két hősnek a története elég sajátos: egyikük végül is azzal zárja önmagát börtönbe, hogy előbb trollként, később pedig egyfajta avatárgyártó influenszerként működik, a másik pedig azzal, hogy beszáll a hatalmi gépezetbe, ahol azt kell tennie, amit elvárnak tőle. Az ő történetük is érdekes, de számomra izgalmasabb volt egy olyan figurát középpontba állítani, aki le sem tud mondani a közvetlen emberi érintésről, hiszen ápolóként dolgozik. Egy ösztönös és nagyon egyszerűen élő ember, mégis a legpontosabban látja azt a képletet, amiben élünk. A másik két szereplő túl okos ahhoz, hogy képes legyen a saját szerepét, a saját helyét világosan értelmezni. De mondom: Lakatos Regina az igazi főhős, vele csodák történnek, ő egy picit egy másfajta világba lóg át, miközben talán ő az egyetlen az egész történetben, aki két lábon áll a földön.

– A könyvborítón is három ajtó szerepel, a bezártság, elzártság központi témája a regénynek.

– Nyilvánvalóan azért, mert a szerzőnek – nekem – mostanában a bezártság/kizártság kérdése égetően fontos. A karantén, az online létezés, a túlszabályozott világ, az, hogy Digitáliába deportálnak bennünket – a biztonság látszata. Buborékok. És roppant egyszerű kirekeszteni belőlük mindazokat, akiket nem oda tartozónak vélünk. Közben viszont a buborék az önkéntes szabadságvesztés sajátos formája. Én nem tudom elképzelni az életet közösség nélkül. A közösségből való kirekesztés, a börtön, a száműzetés, az exkommunikáció mindennél súlyosabb büntetés. Lakatos Regina beszél a regényben egy helyen a magánzárkáról, hogy milyen jó is az, hiszen ott senki nem bánthat – de közben ő is ebben a bizarr magánzárkában ismeri fel, meséli el, hogy az életünk kibogozhatatlanul összefonódik mások életével. Jóval-rosszal, bánattal és örömmel. Ha igaza van, nincs igazi élet a másik ember nélkül.

– Nem egyszer a szerző is beleszól a történetbe. Nagyon szórakoztató, ahogyan a szerző kommunikál az olvasóval.

– A szerző elég szemét tud lenni… De ez nem idegen tőlem, amikor humoreszkeket írok, ugyanezt csinálom. A szatírának az egy olyan válfaja, ahol a szerző folyton megszólal, kitárulkozik. Itt egy kicsit ráparáztam arra, hogyan fogja a szerző az összes gonosz megjegyzését megosztani az olvasóval. Végül úgy döntöttem, hogy a kezdetben a legkevésbé rokonszenves hőst E/3-ban írom le. Sokan megkérdezték, honnan vettem a mintát, mindig azt válaszolom: a lehető legmegbízhatóbb helyről – a saját fejemből pattant ki az egész, tiszta kitaláció! Az más, ha hasonlóságot mutat a valósággal, de hát a szatírának éppen ez a lényege. És ezek a kitérők pont arra valók, hogy megkérdezzem: Édes Olvasó, tudod-e még, hol van a valóság határa?!

– Akkor az a legnagyobb para, hogy mindaz, ami a könyvben olvasható, valóra válik?

– Ennél azért bizakodóbb vagyok. Inkább az az igazi para, amikor a szereplők elhiszik, hogy a körülöttük pörgő abszurd világtermészeti jelenség. Tényleg csak el kell fogadnunk, és nem mi alakítjuk?! A regénybeli troll/influenszer világa ez, aki eget rengető hülyeségeket ír, amit mások megosztanak, aztán hivatkoznak is ezekre, végül már magának a kitalálónak is rá kell keresnie arra, hogy létezik-e az a dolog, mert annyira összemosódik a fikció és a valóság. Láttunk már arra példát, hogy tébolyult mondatok valóssággá fajultak.

– Az utóbbi években egyre több, a 20. századon átívelő családregény jelent meg. Lehet a Parát is családregényként olvasni?

– Én ennyire nem ások mélyre, nálam a családi szálak inkább csak hátteret rajzolnak meg. A regénynek ez egy olyan rétege, amelyet vagy észrevesznek az olvasók, vagy nem. Több ilyen bujkáló vonal is van a történetben, amelyek a legváratlanabb pillanatokban kerülnek újra elő, ettől egy kicsit teljesebbé válik a kép. Nem igazi családtörténetek, inkább egyfajta elmélkedés arról, hogy a sorsaink, történeteink összefonódnak. Miközben az ember szeretné átírni a saját történetét, a családja történetét vagy akár a történelmet, ezek átjárnak egymásba, annyira összekapcsolódnak, hogy szétválaszthatatlanok. A történetekben benne van a rajongás és a gyűlölet, benne van az irigység és benne van a valahová tartozás vágya. Meg minden. Olyan, mint az életünk.

– Leginkább filmesztétaként ismert a neved, kevesebben tudják, hogy gyerekkönyveket is fordítottál. Hogyan kerültél közel a Tesz-Vesz városhoz?

– Elég régóta jó kapcsolatom van a Móra kiadóval. Valamikor az 1970-es évek végén kezdtem gyerekkönyveket fordítani. Az első gyerekekhez kapcsolódó fordításom (Kornyej Csukovszkij Járni tanul a szó) még a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában jelent meg, Kaján Tibor illusztrálta. Akkor még nem volt gyerekem, ezért bár nagyon izgalmas, de egyszerre szenvedős munka is volt. Nem nagyon tudtam, hogy amit fordítok, az hogy van „gyerekül”, így rendszeresen kis papírfecnikkel jártam a barátaimhoz, hogy megkérdezzem tőlük, mondanak-e ilyet egyáltalán a gyerekek. A végén valahogy összeállt a fordítás, a könyv pedig itthon is nagy siker lett. Ezután jelentkezett a Móra azzal, hogy fordítsam le Pljackovszkijtól a Sün, akit meg lehetett simogatni című mesegyűjteményt. Egymás után jöttek a megbízások. Elégedettek lehettek a munkámmal, mert rám bízták Richard Scarry Tesz-Vesz városát is. (Aztán a többit.) Gyerekkönyvet fordítani piszok jó dolog, mert nem az a feladatod, hogy egyszerűen lefordítsd. Richard Scarry például elég tárgyilagosan ír, ez a magyar gyerekeket ismerve nem tűnt elég fűszeresnek. Találó magyar neveket kellett találnom a szereplőknek. Aztán egy kis játékosságot is beleeresztettem. Amikor egy új kiadást terveznek, mindig kér a kiadó, hogy nézzem át a régebbi fordítást. És ebben igaza van, mert a ‘70-es évek vége óta sok minden változott, végeredményben pedig nem az a fontos, hogy eredetileg milyen volt, hanem, hogy a gyerekek számára befogadható történetté váljon.

– Hogyan jutottál el a Trend kiadóhoz?

– Amikor legutóbb bent jártam a Móra kiadóban, mondták, hogy indul a Trend kiadó, és nem tudnék-e ajánlani nekik szerzőt. Mondtam, hogy van valamim, ami már jószerével kész, de egy kicsit már eljárt felette az idő… Kérték, hogy küldjek belőle ízelítőt, aztán legnagyobb meglepetésemre azt mondták, hogy érdekli őket. Frissítettem. Pacskovszky Zsolt szerkesztette a könyvet végtelen türelemmel, odafigyeléssel. Elképesztő volt, amit művelt. És ha egy üzlet beindul – egy ifjúsági regényt is kért a Móra! Sok-sok évvel ezelőtt írtam egy forgatókönyv-tervezetet, amiből aztán semmi nem lett. Eszembe jutott, hogy ez talán érdekelheti őket. A Lukrécia papucsai 10 pluszos történet űrből jött furcsa képességű lényekkel, bizarr történésekkel, bukott diákokkal, családi konfliktusokkal és elég őrült viccekkel. Megpróbáltam belopni a történetbe azt a kérdést, ami szerintem ritkán hangsúlyos az ifjúsági könyvekben, hogy a gyerekek élete nagyon erősen függvénye annak, hogy mit várnak tőlük a szüleik, hol vannak a testvér-ranglétrán, kivel kötnek szövetséget. Furcsa családi játszmák ezek, de úgy éreztem érdemes ebbe belevágni, hátha a gyerekeknek is fontos, hogy a saját helyzetüket jobban értsék.

Pompor Zoltán

Réz András: Para
Trend Kiadó, 208 oldal, 3999 Ft

A Para

megvásárolható

a Móra Kiadó

webáruházában

Olvasson bele

a könyvbe,

idekattintva

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Rovat további hírei:
Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Szántó T. Gábor: A jazzprofesszor – Az Élet és Irodalom 2024/21. számából

Az Élet és Irodalom 21. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KőszeghyÉlet és Irodalom AlapítványTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés