Mit tesz két városi gyerek, Betti és Marci, amikor a Pannonhalmára tartó buszos osztálykiránduláson egy félresikerült halászlé után kényszerpihenőt kell tartaniuk egy ismeretlen – valójában nem létező – faluban, Bakonyszenterzsébeten? Természetesen kalandot keresnek. Nem kell messzire menniük, mert hamarosan kiderül, hogy egy elefánt lakik az eldugott vidéken. A felfedezés során megismerkednek Pukival, a kissé büdi, ám emberbarát cirkuszi elefánttal, és új ismerősöket szereznek az elefántmentő Lackó, a jóérzésű János polgármester és a jellegzetes virág- és egyéb mintás otthonkákba öltözött helyi Bözsi nénik személyében, akikkel közösen kifundálják azt is, hogyan lehet télen elszállásolni egy meleg vidékeket kedvelő elefántot a hideg bakonyi erdőkben. A tüneményesen megírt mini meseregények a Babilon Kiadónál jelentek meg Komjáthy Nessie tollából és Fodor Anikó fergetegesen humoros rajzaival. A szerző magyarul és angolul ír meséket gyerekeknek és felnőtteknek. Történetei Magyarország mellett Amerikában és Ausztráliában jelentek meg, önálló blogja is van, angol verseit a Wattpadon közli. Vallomása szerint alkotói munkájának szerves részét képezik gazdag és meglehetősen szórakoztató fantáziával megáldott gyerekei.

– Komjáthy Nessie néven jegyzed első, print formában megjelent mesesorozatodat. Tudatos írói névválasztásról van szó? Az eredeti nevedről egy bizonyos korosztály felett mindenkinek az egyik leghíresebb magyar modell, a Skála áruház egykori arca jut eszébe.

– Sokkal egyszerűbb a magyarázat. Soha nem voltam kibékülve a keresztnevemmel, már gyerekkoromban sem kedveltem. Egy külföldi ismerősöm feltette a kérdést, hogy akkor miért nem változtatom meg? A gyerekeimmel keresgélni kezdtünk a nevek között, de nem találtam igazán testhezállót, viszont kiderült, hogy a Nessie az eredeti nevem skót becézője, és mivel angolul és magyarul is írok, úgy gondoltam, ez passzolna hozzám, meg tudnám szeretni. Ez az első publikációm, amit ezen a néven jegyzek, és a hétköznapi életben is fokozatosan átszoktatom magam és a környezetem a Nessie-re.

– Kétnyelvű szerzőként ajánlott figyelmembe a Babilon Kiadó. Mi áll ennek a hátterében?

– Ötéves korom óta tanulok angolul, kétnyelvű gimnáziumba jártam Gödöllőn, viszont az átlaggal szemben én nem hagytam abba. Negyven éve tanulom a nyelvet, többet olvasok angolul, mint magyarul, és ennek köszönhetően otthonosabban mozgok az angol irodalomban, mint a magyarban. Ennek ellenére nem a történetírással keresem a kenyerem, programozok, belső kommunikációkat írok, fordítok és tolmácsolok.

– Mi áll közelebb hozzád? A próza vagy a líra? Hiszen írsz verseket angolul, írtál mesét, sci-fi és fantasy történeteket, többek között a Szitakötő magazinnak.

– Szerintem ez nem eldöntendő kérdés. Másra használom a lírát és a prózát, mást akarok kifejezni vele. A versek leginkább arra valók, hogy meg tudjam fogalmazni, mi megy végbe bennem érzelmileg. A prózai műveket kifejezetten történetmesélésre használom. Körülbelül nyolc-tíz éve jutott eszembe, miközben szoptatás közben éppen a telefonomon olvastam egy lengyel író angol nyelvű sci-fi regényét, hogy tulajdonképpen én is írhatnék. Az elmúlt években verseket, rövid történeteket, sőt több regényt is írtam. Ezek közül néhány különféle online fórumokon olvasható, illetve jelen pillanatban két gyerekeknek és két felnőtteknek szóló mesém érhető el nyomtatásban. Leginkább science fiction és fantasy irányban mozgok, ebben kedvenc íróm, Kurt Vonnegut is inspirált.

– Meghökkentő címet visel a Babilonnál elindított mesesorozatod: Elefánt a Bakonyban. Jó cím, rögtön elindítja az ember, pláne a gyerekek fantáziáját. A 6-7 éves kezdő olvasóknak szóló könyvecskék kisméretűek, könnyen kézbe vehetők, bármely kistáskába belepakolhatók, és nagyon színesek. Hogyan került az elefánt a Bakonyba?

– Van egy jó barátunk, aki sokszor felemlegeti, hogy milyen jól lehet kirándulni a Bakonyban gyalogosan, biciklivel, vagy akár lóval is. Egyszer azt válaszoltam neki, hogy mindez szép és jó, de ha én a négy gyereket meg magunkat befizetem egy lovas kirándulásra, ingem-gatyám rámegy. Mire ő: „Hát, menjünk elefánttal!” A gyerekeimnek nagyon megtetszett a téma (14, 12, 10 és 8 évesek) és tulajdonképpen az ő ötleteik nyomán, velük együtt írtam meg a bakonyi elefántról szóló három történetet, amiből kettő már meg is jelent a Babilonnál. A kiadóhoz úgy kerültem, hogy még a covid előtt elküldtem nekik egy kisregényemet, amit tetszéssel fogadtak, viszont a covid és az utána következő kényszerű megszorítások miatt nem jelenhetett meg. Fenyvesi Orsolya szerkesztő viszont megkeresett, hogy van nekik egy Szeretek olvasni! című sorozatuk, nem akarok-e írni bele egy-két mesét. A Szeretek olvasni! sorozatban könnyen befogadható történetek jelennek meg, a nagyméretű betűk segítenek az olvasás fejlesztésében, a sok kép a figyelem megtartásában.

– Nem szokatlan, de nem is átlagos, hogy a gyerekek mint alkotótársak vesznek részt egy mű megszületésében.

– Talán arra vezethető ez vissza, hogy mint minden anya, én is feljegyeztem a gyerekek elszólásait, emellett írogattam és költöttem is meséket nekik. Annyira különleges meglátásaik voltak, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni a történetekből. A barátaim gyakran mondogatták, hogy ki kéne adatni valahol ezeket a sztorikat. Egyébként a gyerekeim is nagyon szeretnek olvasni, rengeteg könyvünk van, sőt, a legnagyobb lányom most már angolul is olvas a Wattpadon. Mindhárom lányom írogat, ki történeteket, ki verseket, ahogy annak idején én is írogattam. Kamaszkoromban a kéttannyelvű gimiben kötelező volt angolul naplót vezetni, amit eleinte nagyon utáltam, de egy remek angoltanár meghozta hozzá a kedvemet. Nagyon hasznosnak bizonyult a későbbiekben.

– A városi gyerekek ebben a mesében egy számukra még ismeretlen falusi világgal találkozhatnak, megtapasztalhatják a vidéki élet természetességét, az ott élők kedves vendéglátását és emberségét, mindezt a valósághoz közel álló mesei köntösben. Fantasztikusak a mesében megjelenő, otthonkában tipegő, harcias Bözsi nénik. Minden lében kanál falusi nagymamák. Vannak vidéki gyökereid?

– Nem, én több generációra visszamenően pesti vagyok, viszont az én nagymamáim is otthonkában jártak, és természetesen ilyen-olyan apropóból azért én is megfordultam sokszor a fővároson kívül. Az is foglalkoztatott, hogy a környezetemben sok családban láttam, milyen messze tudnak egymástól kerülni a generációk. Szerettem volna megmutatni, milyen jó dolog, ha ezek az eltávolodott generációk összetalálkoznak, és segítik egymást a problémák megoldásában, legyen az bármilyen furcsaság. Azért annyira vicces, mert a gyerekek mondásait, ötleteit használtam fel benne. Utánozhatatlan poénokat gyártanak, ilyeneket felnőtt nem tud kitalálni, mint például a palacsintasütő, ami nélkül egy igazi Bözsi nem megy sehová, vagy hogy milyen büdöseket pukizik az elefánt, s ettől lett nemcsak színes, de szagos is ez a könyv.

– Telitalálat a könyvhöz készült illusztráció is. Épp az a könnyed humor jelenik meg benne, ami a könyv szövegére is jellemző.

– Imádom Fodor Anikó illusztrációit, van olyan, amin még most is felkacagok, pedig már rengetegszer láttam. Most dolgoztunk először együtt, de remélem, lesz még folytatása a közös munkának.

– Milyen további terveid vannak? Ahogy nőnek a gyerekek, úgy változik, bővül a választható témák köre és a megfogalmazás lehetősége.

– Folyamatosan írunk együtt. Van egy ifjúsági regényem, ami szintén közös alkotás, de ezt még pihentetni kell, egyelőre nem tudom, mi lesz a végső formája. Más tetszik a gyerekeimnek és más a szerkesztőmnek. A kiskamasz korosztálynak készül egy fantasy regényem is, ami azoknak és azokról szól, akik már napi szinten használják a mobiltelefont. Tudjuk, hogy az online kommunikáció meglehetősen fékevesztett tud lenni, ezzel akar valamit kezdeni a készülő történet.

Szénási Zsófia

Komjáthy Nessie: Elefánt a Bakonyban 1. Babilon Kiadó, 40 oldal, 1490 Ft; Komjáthy Nessie: Elefánt a Bakonyban 2. – Bözsi-kiképzés. Babilon Kiadó, 40 oldal, 1490 Ft

Az Elefánt a Bakonyban

megvásárolható

a Babilon Kiadó

webáruházában

Az Elefánt a Bakonyban 2. – Bözsi-kiképzés

megvásárolható

a Babilon Kiadó

webáruházában