Szabadlelkű gyerekhősök kalandjai az 1956-os forradalomban – Monica Porter beszél regényéről
Szénási Zsófia - 2024.10.02.
Monica Porter mindössze négyéves volt, amikor az 1956-os forradalom leverését követően szüleivel – Halász Péter íróval, újságíróval, valamint Rácz Valival, a háború előtt rendkívül népszerű énekesnővel és színésznővel – elhagyta az országot. Előbb Ausztriába, majd egy ismerősük révén Amerikába kerültek, s New Yorkban telepedtek le. Akkor még Halász Mónikának hívták, s csak felnőttként vette fel férje után a Porter nevet. Egy visszaemlékező cikkben így ír: „gyerekkoromban nem érdekelt az etnikai származásom. Arra vágytam, hogy amerikai gyerek legyek, fodros zoknival és lófarokkal. Ki akart olyan vezetéknevet, amit senki sem tudott kiejteni és olyan szülőket, akik erős akcentussal beszéltek a telefonban? Nem értettem, milyen nehéz dolguk lehetett a szüleimnek. Az emigrációban édesanyám névtelen háziasszony lett, édesapám a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott tovább, de írásai, könyvei nem jelenhettek meg hazájában.” Felnőve Monica Porter újságíró lett, Nagy-Britanniába költözött, s mint kiderült, ez volt számára a második emigráció. Magyarsága és gyökerei iránt az 1980-as években kezdett el érdeklődni, amikor újságíróként többször megfordult Magyarországon. Írt két magyar témájú könyvet (The Paper Bridge: A Return to Budapest, 1981.; Deadly Carousel: A Singer's Story of the Second World War, 1990.), utóbbi az édesanyjáról szól és Halálos körhinta - Rácz Vali, a dizőz címmel magyarul is megjelent. Azóta is szoros kapcsolatot ápol a magyar rokonokkal és barátokkal, s bár britnek érzi magát – a gyerekei, unokái angolok – fontos szerepet játszik a gondolkodásában mindaz, ami 1956-ban történt. Ezért is született meg az 1956-os forradalmat feldolgozó könyve, méghozzá ifjúsági regény formájában. A könyvfesztiválon a Móra Kiadónál bemutatkozó írónőt A budai vár Vagányai című kötet keletkezéstörténetéről faggattam.
– Hosszú újságírói pályával a háta mögött –többek között a Daily Mail, The Times, The Guardian című lapoknak dolgozott – hogyan és miért szánta rá magát, hogy ifjúsági regényt írjon?
– Volt egy álmom, amiben felbukkant az első gyerekkönyvem témája és címe. Egy második világháborús történet, amire ébredés után visszaemlékezve rájöttem, hogy érdemes lenne papírra vetni. Éppen a COVID ideje alatt történt, amikor be voltunk zárva. Volt időm utána olvasni a történelmi eseményeknek, és elkezdtem lejegyezni a Németországban, a náci birodalomban játszódó történetet. Végül Benny and Bobby Versus Adolph címmel publikáltam az első gyerekkönyvemet (2022), melynek főszereplője két kis fehér egérke, akik egy zsidó kisfiúhoz kerülve vele együtt élik át a 2. világháború borzalmait. A kitalált történet Berlinben játszódik, Hitler ördögi birodalmában. Magam is meglepődtem, mennyire élvezem, hogy szabadon írhatok, használhatom a fantáziámat, és belecsempészhetek némi humort. Újságíróként ezt nem tehetem meg, ott a tények szorításában dolgozom. Történelmi érdeklődésemet így az ifjúsági irodalomban is kamatoztathattam, noha nem tartom magam valódi írónak.
– Több történelmi témájú ismeretterjesztő és dokumentumkönyvet is jegyez újságíróként.
– Általánosságban elmondható, hogy mindig érdekelt a történelem, és a múlt mindig jobban vonzott, mint a jelen. Children Against Hitler című ismeretterjesztő dokumentumkönyvemben (2020) olyan gyerekek és tinédzserek történeteit gyűjtöttem például össze, akik valamilyen módon – nem egyszer életük kockáztatásával és elvesztésével – harcoltak a náci rezsim ellen a németek által elfoglalt területeken. Halálos körhinta címmel az édesanyámról is írtam egy könyvet, aki ünnepelt sztár, énekes, filmszínész és dízőz volt a 2. világháború előtti Magyarországon. A könyv egyszerre kordokumentum és Rácz Vali szakmai életrajza a színházi- és filmszerepek áttekintésével, diszkográfiával, fotókkal és színháztörténeti dokumentumokkal, restaurált hangfelvételekkel, melyek QR kód segítségével meghallgathatók. Édesanyám munkássága egy weboldalon is megtekinthető. A kötet összeállításában nagy segítségemre volt Péter Zsolt színháztörténész, aki a könyvet magyarra ültette. Hadd említsek két apró momentumot, ami annyira jellemző volt a korra. Anyámat kétszer is ki akarták végezni: először a Gestapo, amiért a villájában bújtatta zsidó barátait, majd a zsidó partizánok, akik kollaboránsnak hitték. Előbbi tettéért 1992-ben Yad Vashem kitüntetést kapott. Apám, Halász Péter – akinek első regénye 19 évesen jelent meg – elismert újságíró volt, színpadi- és rádiójátékokat írt a két világháború között. Munkaszolgálatosként a keleti frontra küldték, ahol hadifogságba került. 1948 után mindketten gyanús személyek voltak a hatalom szemében, osztályellenségnek tekintették őket, nem gyakorolhatták a szakmájukat. 1956-ra már mindketten úgy érezték, hogy a magyarországi életük szürreális rémálommá vált.
– A személyes, családi háttere motiválta abban, hogy az 1956-os forradalomról írjon ifjúsági kalandregényt?
– 1956 mindig is kiemelt helyet kapott az életemben. Egészen kicsi voltam, de van egy emlékem arról, ahogy szovjet katonákkal barátkozom, kapok tőlük néhány pénzérmét, amivel anyámhoz futok. Ő leszid és megtiltja, hogy barátkozzam az oroszokkal. Apám ott volt a Parlamentnél, amikor belelőttek a tömegbe, és csak a szerencsének köszönhette, hogy megmenekült. Annyira fellelkesedett Nagy Imre beszédén és a forradalmi hangulaton, hogy haza akart telefonálni. Éppen egy telefonfülkében tartózkodott, amikor kitört a lövöldözés. Amikor rémülten és megrendülve hazatért, fáradtan így sóhajtott: „Milyen jövőnk van ebben az országban?”. Végül november 28-án szálltunk fel az osztrák határ felé tartó vonatra. New Yorkban majd Londonban élve gyakran találkoztunk más menekültekkel, apám 56-os barátaival, a téma soha nem került le a napirendről. Így amikor azon gondolkoztam, hogy miről írjak a gyerekeknek, adta magát az 56-os forradalom. Hiszen az eseményekben a tizenéves kamaszok is részt vettek, nem egyszer bátran harcoltak, én pedig éppen róluk és nekik írok. Az izgalom, a kaland, az univerzális érzelmek ma is éppúgy érdekelhetik a kiskamaszokat, mint annak idején.
– Feltűnő pontossággal, szinte tankönyvi hitelességgel szerepelnek a történelmi események a regényben. Mennyiben fikció és mennyiben realista az elbeszélt történet?
– Alapvetően újságíró vagyok, vagyis a tények elsőrendű fontossággal bírnak számomra. Sokat kutattam a témában, utánajártam az eseményeknek. Van egy angol nyelvű könyv az 56-os forradalomról, ami óráról-órára és napról-napra követi az eseményeket. Ezt használtam a regényem felépítésénél, ami időrendben halad előre. „Szemtanúi” lehetünk az első tüntetéseknek, a Parlament előtti lövöldözésnek, a Corvin közi harcoknak és a pesti srácok hőstetteinek, majd a szovjet tankok bevonulásának és a totális megszállásnak. Van egy kedves angliai ismerősöm, aki szintén 56-os emigráns, s körülbelül annyi idős volt 56-ban, mint az én hőseim, és a Várban lakott. Sokat mesélt az átélt eseményekről, a barátairól, a vár alatt futó labirintusról és barlangrendszerről. Tapasztalatait, élményeit, apróságnak tűnő részletes megfigyeléseit be tudtam építeni a regényembe, és megszülettek a Vagányok. A főhősöm egy félárva fiú, Riki, akinek várgondnok az apja. A barátai között van, aki bátor, van, aki félénk, van, aki dadogós, van egy szép kislány, akinek hithű kommunisták a szülei és befolyásos barátaik vannak, és van két lánytestvér, akik gyermeki lelkesedéssel vetik bele magukat az eseményekbe. Mind más személyiség, de együtt nagyon erősek és bármit végre tudnak hajtani. Igazi barátok, akik együtt vállalják a veszélyt és úrrá tudnak lenni a félelmeiken. A főhadiszállásuk a vár alatti labirintusban van, ami nagyon izgalmas helyszín lehet egy mai gyerek számára is. Itt találják ki és valósítják meg a maguk 56-os hőstettét, amiről most nem árulnék el többet…
– A könyvben fikciós elem, de a valóságban is számtalanszor előfordult és jól leképezi a kor hangulatát, hogy semmi sem az, aminek látszik. Nehéz eldönteni, ki a barát és ki az ellenség.
– A történet egy másik száláról van szó, ami a felnőttek világába vezet. Riki apjának a baráti körében történt egy árulás. Sándor úgy gondolta, hogy az AVO-s tisztnek állt barátja volt az áruló, de semmiben sem lehetünk biztosak… nehéz eldönteni, ki a besúgó és ki a becsületes. A történetem tele van olyan a történelmi tényeken túli kisebb-nagyobb eseményekkel, amelyek vagy így történtek, vagy sem. De így is megtörténhettek volna, vagy valakivel biztosan így történtek meg. Ez adja a hitelességet.
– Jól értem, hogy idén Angliában is megjelent a könyv?
– Nem, ott még nem jelent meg, csak reménykedem benne, hogy egyszer napvilágot láthat. Sajnos be kell látnom, hogy az 1956-os magyar forradalom nem olyan esemény, ami érdekelné az angliai gyerekeket, semmit sem tudnak róla. Volt ugyan egy nemzedék, aki ismerte az 56-os forradalom eseményeit, mert akkoriban került tévékészülék az angol háztartásokba, és az első híradások között szerepelt a magyar forradalom, és sokan személyesen is találkoztak a menekültekkel. Persze ez a nemzedék már megöregedett, a maiak pedig mással vannak elfoglalva.
– A történelmi események annyira pontosan és hitelesen szerepelnek a könyvben, hogy akár történelmi olvasmánynak is ajánlható az iskolásoknak.
– Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarországon nagy érdeklődés övezi a könyvet, Péter Zsolt remek fordítást készített, ő ajánlott be a Móra Kiadónak. A kiadó a könyvbemutatóra is szervezett diákközönséget, és egy iskolában szintén beszélgethettem a tanulókkal a történetről. Megható volt számomra a kíváncsiságuk.
– Min dolgozik most? Készül az újabb ifjúsági regény?
– Nem, most ismét egy történelmi ismeretterjesztő könyvön dolgozom, de még formálódik a téma. Idén már megjelent egy könyvem, amiben Európa 12 híres – még létező – kávéházának történetét dolgoztam fel (A History of Europe in Twelve Cafes), az ott megforduló híres vendégek életútjának és a kávé európai történetének megismertetésével, korabeli fotókkal és dokumentumokkal illusztrálva.
Szénási Zsófia
Fotó: monicaporter.co.uk
Monica Porter: A budai vár Vagányai, Móra Kiadó, 144 oldal, 2999 Ft