Minden rosszban van valami jó is. A mondás még a pandémia esetében is megállja a helyét, az ötödik hullámon túl megállapíthatjuk, hogy a lezárások egyik pozitív fejleménye volt, hogy a családok (újra) felfedezték a közeli és a távoli kirándulóhelyeket. Felkészülni a kirándulásra nemcsak a túrafelszerelés és a térképek előkészítésével lehet, ha gyerekekkel megyünk, jó, ha viszünk a hátizsákban egy-egy izgalmas, kalandos történetet is arról a helyről, ahova készülünk. A Cerkabella Kiadó Tengerecki – Kalandok Magyarországon című könyvében kortárs szerzők meséi és mondái kaptak helyett. A kötet szerkesztőjét Lovász Andreát és a könyv tervező-illusztrátorát Takács Marit kérdeztük.

Nem ez az első antológia, ami a Cerkabella Kiadónál megjelenik. Miért gondoljátok, hogy szükség van ezekre a gyűjteményekre?

Lovász Andrea: Az antológiák sora az Elveszett lények boltjával kezdődött, a Tengerecki talán a tizedik a sorban, felsorolni is nehéz az összes címet. A verseskötetek esetében volt egy igény az ELTE Tanítóképzője részéről, hogy legyenek olyan klasszikus és kortárs szövegeket tartalmazó gyűjtemények, amiket a tanítók a pedagógiai gyakorlatban használhatnának. A Tengerecki ötlete akkor született, amikor az első nagy lezárás volt, majd’ megőrültünk, mert nem tudtunk sehova menni, pedig olyan sok helyre lehetne kirándulni Magyarországon… Arra gondoltunk, mutassunk meg ebből minél többet – mesés formában.

Egy antológia illusztrálásánál a különböző szövegek nehezítik vagy könnyítik a grafikus feladatát?

Takács Mari: Ez leginkább a témától vagy a koncepciótól függ. A Tengerecki esetében a helyek mesés múltja vezetett el ahhoz, hogy régi fotókat kerestem a történetekhez, és ezeket kombináltam a rajzaimmal. Szeretek antológiát illusztrálni, mert nagyobb szabadságot ad az, hogy sok szerző műve szerepel benne, itt ráadásul a régi és az új vegyítése is nagyon inspirált.

Ki az antológia célközönsége?

Lovász Andrea: Családi könyvnek szántuk, azt szerettük volna, ha a családok minél több helyre ellátogatnak az antológiában szereplő helyszínek közül. A kiadónk egyik vesszőparipája, hogy legyen humoros az irodalom, ezt nagy értéknek gondoljuk. A szerzőktől is azt kértük, hogy a szövegek legyenek vagány, belevaló, kortárs olvasmányok – úgy gondolom sikerült elérni ezt a célt, hiszen nem egy olyan monda született, amely a szülőket is legalább annyira szórakoztatja, mint a gyerekeket. Mindehhez Marinak sikerült egy olyan humoros vizuális világot teremtenie, ami még összetettebb élménnyé teszi a könyv olvasását.

Merre kirándultak a szerzők?

Lovász Andrea: Boldizsár Ildikó például elment a mondájának a helyszínére, hogy egy helyi mesemondótól gyűjtse be a történetet, kérte is, hogy ez lábjegyzetben szerepeljen a könyvben. Egy másik szerző, Várfalvy Emőke pedig családostul felkerekedett, hogy bejárja a helyszíneket. Már négy helyszínen járt, mindenhonnan videós riportokat küld!

Hogyan választották ki a történetek helyszíneit?

Lovász Andrea: Volt egy hosszú listám, amit sok-sok kutatómunkával és földrajztanári segítséggel állítottam össze arról, milyen helyszíneket szeretnék látni a kötetben. A szerzők aztán ebből válogattak, de többen saját témát hoztak, és voltak olyan helyszínek, amelyeket senki nem vállalt. Kicsit aránytalan lett a végeredmény így, mert Dél-Magyarországhoz vagy az Alföldhöz alig kapcsolódik monda. Ami logikus is, mert először mindenkinek a hegyek, völgyek, szakadékok, barlangok jutnak az eszébe, ha izgalmas helyet keres. Mari ehhez is hozzátette a maga kutatómunkáját, egyrészt minden kép sarkában találunk egy iránytűt, ami alapján be lehet tájolni a helyszínt, másrészt az egészoldalas illusztrációkon az adott hely növény- és állatvilága is megjelenik.

Takács Mari: Ezt egy kis plusznak gondoltam, ha már ténylegesen kirándulás-kísérőnek használják a családok (ehhez egy összehajtott borítótérképet is mellékeltünk), akkor a flóra és a fauna érdekességei se maradjanak ki. Olyan aranyos nevű növényeket találtam, hogy ezeket kár lett volna kihagyni a könyvből, olyan kevesen tudnak róla, hogy léteznek ezek a gyönyörűségek!

Lovász Andrea: Mindig számon kérik a gyermekirodalmon a nevelő célzatot és az üzenetet. Ez a sok kis apróság, amit Mari belerakott rajzban és ötletben annyi információmennyiséget ad a gyerekeknek, hogy a könyvet akár a földrajz tanításához is lehetne használni.

Melyik a kedvenc történetetek?

Takács Mari: Az egyik kedvencem Majoros Nórától A fehér boszorkány gyöngye. Képileg is nagyon jól meg lehetett ragadni a mese hangulatát a rézkarccal és a holddal. A Kantavár legendájában is jól lehetett játszani a fotókkal.

Lovász Andrea: Nagyon szerettem A világ utolsó szakácsóriását, és A Vasas-szakadék legendáját is. Egyszerre volt komoly és poénos, igazán az tetszett benne, hogy volt súlya a történetnek.

Takács Mari: Igen, az is nagyon jó – és a kard is elég súlyos! Benne van a történetben, hogy csak húszan tudták felcipelni a dombra, a képen tényleg húsz kicsi ember van, számoljátok meg!

Hova kirándulnátok el a Tengerecki helyszínei közül?

Takács Mari: Nekem nagyon tetszik a Megyer-hegyi Tengerszem…

Lovász Andrea: Nahát, akkor egy helyre mennénk! Annyira varázsos, hogy oda mennék először. Már a neve is gyönyörűszép.

Pompor Zoltán

Tengerecki – kalandok Magyarországon. Kortárs mesék és mondák
Takács Mari illusztrációival
Szerkesztette Lovász Andrea
Cerkabella, 180 oldal, 4990 Ft