A közmondásoknak többféle jelentősége van. Egyrészt, a forma szempontjából, a közmondás az epikus folklór terjedelem tekintetében egyik legkisebb műfaja. Sajátos ritmussal, képi tartalommal és egyéb stiláris eszközzel megfelelő szövegkörnyezetben és beszédszituációban a stílust kifejezőbbé teszi. Másrészt, a tartalom szempontjából, a közmondások rögzült formában közvetítenek tanácsokat, leszűrt élettapasztalatokat a nyelvközösség tagjai számára. Az ezeket jól ismerő ember egy-egy nehéz szituációban, fontos döntés előtt felidézheti az odavágó, általa megismert, s fülében csengő szófordulatot, mondatot.

A gazdag írásbeliséggel rendelkező nyelveken, mint a magyaron is gazdag közmondásgyűjtemények léteznek. Ezen összegezések egy részének újbóli kiadására a nyelvészeti könyveiről nevezetes Tinta Könyvkiadó vállalkozott. A most kiadott darab Almásy János Magyar közmondások gyűjteménye című, több mint hatezer közmondást százötven témakörben elrendezett műve. Először 1890-ben, másodszor 1928-ban jelent meg, a mostani a harmadik kiadása. A szerző, Almásy János (1849–1929) Lőb Jánosról magyarosította nevét, s mindössze annyit tudni róla, hogy Nagykanizsán tanított. Jelen, nevelő szándékkal szerzett művében a magyar közmondásgyűjtés igen gazdag hagyományára támaszkodott, s forrásaira utalt is előszavában. A legtöbb közmondást Erdélyi János gyűjteményéből (1851) vette át. A korábbi gyűjtemények újbóli közzétételének az is jelentőséget ad, hogy egy-egy nyelvközösség közmondáskészlete időről időre változik, cserélődik.

Almásy a témaköröket hol több szóval (például “Baj – Gond – Kereszt”), hol egy szóval adta meg (például “Ajándékozás”). Bár “Észszerűség” alatt lényegesen több közmondás található, mint “Esztelenség” alatt, az utóbbi témakörbe tartozó közmondások olykor kifejezetten humorosak. Humoros és régies az “Ökör alatt borjút keres”, s hasonló kifejezésmód ma is szokásos, például “Kákán csomót keres”, már választékos a “Kazalban tűt keres”, ma régiesnek számít a “Tövisen keresni szőlőt” és a “Hollófészken hattyút keres”. Egyazon mondás két változata a “Dobbal megy nyulászni” és a “Harangszóval megy nyulászni”, s közelebbről az az értelmük, hogy “Kibeszéli terveit”.

A filológiai szempontból igényes, a közmondás korábi előfordulását minden esetben feltüntető kötetet két nyelvész, Balázsi József Attila és Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója szerkesztette. Balázsi utószavában Almásy művét a tudomány történetében helyezi el, s ismerteti mindazt, amit a magyar közmondásgyűjteményekről tudni érdemes.

K. S. A.

Almásy János: Magyar közmondások gyűjteménye
(Az Ékesszólás Kiskönyvtára 80.)
Tinta Könyvkiadó
293 oldal, 2990 Ft