A vészharang kongatása

David Attenborough-t azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, ő ”A természetfilmes”, aki tízmilliók otthonába vitte el a trópusi esőerdők vadonját, a tengerek és óceánok lenyűgöző teremtményeit, és aki mesélt nekünk az afrikai szavannákról. Attenborough neve egybeforrt a természetfilmezéssel, a BBC-vel először készített ismeretterjesztő sorozatokat, hogy megmutassa mennyire csodálatos, sokszínű és bonyolultan összefonódó rendszerben élünk itt a Földön. Attenborough az, aki kinyitotta az ablakot a saját bolygónkra, és ő az, aki ebben a könyvében megkongatja a vészharangot: láttuk mit veszthetünk, és ha így folytatjuk el is vesztjük azt. Az Egy élet a bolygónkon erről mesél nekünk, a Netflix azonos című sorozatának kísérőkönyveként.

Készüljünk fel, szívszorító és nyomasztó olvasmányt veszünk a kezünkbe. A kötet három nagy részből áll, az elsőben az 1930-as évektől haladunk évtizedről-évtizedre, egészen napjainkig. Végigkísérjük Attenborough karrierjének állomásait, különböző élettereket veszünk górcső alá, a szavannát, őserdőt, sarkvidéket és óceánokat. Mindeközben Attenborough folyamatosan hangsúlyozza, hogy hogyan fonódnak össze a legkülönfélébb élőlények, hogyan segítik – a legkisebb planktontól a hatalmas bálnákig mindannyian – egymást, és a Földet, és hogy mennyire fontos megőrizni a biodiverzitást. Azt, hogy az élet egy körforgás, és minden, ami él szorosan összefonódik, egymást táplálja és az egyensúlyt tartja fenn már az Oroszlánkirály óta tudhatjuk. Az oroszlán megeszi az antilopot, de ha meghal, az ő testéből fű növekszik, így mesél Mufasza Szimbának (jócskán leegyszerűsítve) az élet körforgásáról, de a lényeget ez az egyszerű magyarázat is megragadja. Az élet hálózat, és minden elemre szükség van ahhoz, hogy az egyensúly fennmaradjon. És minél sokszínűbb és változatosabb ez a láncolat, annál stabilabb a rendszer. Ezt hangsúlyozza Attenborough is a könyvében.

A második részben egy igen tragikus jövőkép tárul fel, a klímaváltozás, az összeszűkülő életterek, a fokozott szennyezés, a biodiverzitás csökkenésének hatásairól olvashatunk, és hogy a század végére mekkora méretű humanitárius katasztrófával nézhetünk szembe. A kötet harmadik részében pedig a megoldásról mesél nekünk Attenborough, a Föld visszavadításáról, ahogy ő nevezi. Különböző példákat hoz arra, hogy hogyan éledt újjá a tengeri élővilág ott, ahol korlátozták a halászatot, hogy hogyan hódította vissza és indult virágzásnak a természet a Csernobil körüli elhagyott területeken, hogy miként gondolták újra és vitték sikerre a gazdálkodást Hollandiában. Szomorúan, de még bizakodóan tekint a jövőbe Attenborough, látja a jó példákat, hogy lennének eszközeink és megoldásaink, csak élni kellene velük. De ehhez elengedhetetlen, hogy gondolkodásunkon és életmódunkon is változtassunk: „Ki kell alakítanunk a fenntarthatóság új formáját, és a mai kor emberének világát ismét harmóniába kell hoznunk a természettel; csakis így indulhat újbóli növekedésnek a súlyos mértékben megcsappant biodiverzitás. Csakis így vadulhat vissza a világ, és állhat be újra egy stabil állapot.”

Mindehhez persze gyökeres szemléletváltásra van szükség, mert a probléma már mindenhol jelentkezik és napról-napra jobban kiütközik jelenlegi világunk és életmódunk fenntarthatatlansága. Alulról szerveződő slow mozgalmak indulnak, fiatalok települnek vidékre, és keresik a fenntarthatóbb alternatívákat, próbálják a maguk szintjén összehangolni az életüket a természettel. Mert nincs hova menekülni, még az irodalomban sem: az irodalom is újra meg újra reflektál a kérdésre, a disztópiák élhetetlen tájait már nem atomrobbanások okozzák, mint Merle Maleville-ében, hanem a klímaváltozás. A nagyregényekben is kidomborodik az ’öko-vonal’, az Égig érő történetben a fák éppolyan fontosak, mint az emberek. A szemétszigetek nem csak az óceánokon hullámzanak már, hanem a Rovarszemű ember lapjain is.

Sokan mondják, hogy nem a Földet kell megmenteni. A Föld hatalmas, forog tovább és a teljes összeomlás után regenerálja majd magát, emberekkel vagy anélkül.  A kérdés az, hogy az emberiség képes lesz-e a túlélésre.

Vincze Dóra

David Attenborough: Egy élet a bolygónkon - A szemtanú vallomása - és látomás a Föld jövőjéről
Park Könyvkiadó, 300 oldal, 4490 Ft