Könyvhét 2023
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Egy nyár
Öt történet
Végtelen élmény
Újszövetség
olvasást segítő
nagy betűkkel
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Egy nyár<br>Öt történet<br>Végtelen élmény Újszövetség<br>olvasást segítő<br>nagy betűkkel SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON
Könyv

Nádas Péter: Rémtörténetek

Bráder Edina - 2026.08.27.

A Gonosz természetrajza

Mióta Byung-Chul Han a Budapesten tartott előadásán azt mondta, neki Magyarországról elsősorban Nádas Péter körtefája jut eszébe, és szívesen ücsörögne alatta, csakhogy ez már nem lehetséges; azóta egyfajta erős vonzáspontként gondolok Nádasra és a körtefájára, mintha A hely, ahol élünk c. esszé meghatározó, sarkalatos pontja lenne a magyar kultúrának.

És még ha az említett esszé nem is, a most 80. születésnapját ünneplő Nádas életműve bizonyosan az,

így nem csoda, hogy nagy lelkesedés övezte a meglepetésként megjelenő új regényt, a Rémtörténeteket.

A Rémtörténetek pedig már önmagában is meglepetés – szereplői a világháború utóhatásaiból ébredező, a kádárizmusban és a nyári hőségben fulladozó Duna ágai közötti település lakói.

Ezek a lakók pedig mintha a móriczi szegénységpróza legmélyebb rétegeiből kerültek volna elő: kevés örömük van az életben, és ami akad, azt is megkeseríti az, hogy a többiek ezt irigylik tőlük.

Ehhez a környezethez remekül illik a szöveg során folyamatosan változó regiszter, mely gyakran marad meg a zsémbes átkozódáshoz leginkább illő tájnyelvi szinten.

Nemcsak a regiszter változik folyamatosan, de a regény központi alakjai is vetésforgóként váltják egymást, hol egyikük, hol másikuk kerül a középpontba.

Az ő történeteik és hangjaik alakítják ezt a nagyívű szövegszőttest, melyben a sok különböző hang és nézőpont olyan, mintha egy kórusművet hallgatnánk.

A kórusból is kiemelkednek azonban néhányan, akiknek személyes történetei a regény egyes pontjain előtérbe kerülnek.

Ilyen például Várnagy Teréz, az egykori megesett lány, aki szégyene után (melyet csak a falu gondol annak, ő maga nem bánta meg tetteit) Budapestre megy szolgálólánynak, és így az ő visszaemlékezésein keresztül beleshetünk a polgári életbe is, kapunk egy kapcsot a szegény paraszti és a gazdagok világa között. Teréz azonban a történet idején már keserű, zsémbes öregasszony, akinek percről percre olyan káromkodások hagyják el száját, hogy azt még a legfantáziadúsabb kocsis is megirigyelné, a falu pedig nem felejt, először Bánya, majd Banya Terézként örök kiközösítettként tengeti közöttük életét. Az egyetlen, aki hajlandó segíteni neki, a gyengeelméjű, epilepsziás Róza, akinek fizikai erejét és nőiségét is mindenki gátlástalanul kihasználja – talán a falusiak által gonosz boszorkaként emlegetett Teréz az egyetlen, akinek akad hozzá egy kedves szava.

De feltűnik rajtuk kívül a kocsmában pohártörölgetőként és prostituáltként tevékenykedő Törpike és az ő meglepően nagytermetű fia, Imre; az ördögűző pap, Jónás atya; a kriminálpszichológiát hallgató és túl csinosan öltözködő Mirák Piroska, illetve a hozzá különös kapcsolattal fűződő, izomsorvadással sújtott, ám annál nagyobb intelligenciával megáldott, tolószékes Misike.

A regényt több kritikusa is thrillerként jellemezte, és valószínűleg ezt hivatott megidézni a borító is, melyen a két szembenálló hold képe azt a jelenetet juttatja eszünkbe, mikor János vitéz a boszorkányok falujába téved.

Ez a boszorkányszombat azonban, minden igyekezet ellenére inkább megmarad ígéretnek, semmint hogy különösebb hatással lenne az olvasóra. A legtöbb borzongást keltő motívum és elem ugyanis olyan szereplőkkel kapcsolódik össze, akiknek mentális jólétében már amúgy is kételkedik az olvasó – a baljóslatú halálmadarat a gyengeelméjű Róza pillantja meg; volt úrnője szellemét a már őrület felé közelítő, idős Teréz látja; a pszichopata hajlamokkal rendelkező Imrébe pedig a szinte vak küldetéstudattal rendelkező Jónás atya képzeli bele a Sátánt. Nem thriller ez tehát és még csak nem is krimi, bár talán jobban hasonlít egyfajta nyomozós játékra, melyben az olvasó az egyetlen detektív, és az emberekben rejlő nagybetűs Gonoszt kutatja.

Mert erről szól a Rémtörténetek, jobban, mint bármi másról: a Gonosz földi jelenlétéről és működéséről, és arról, hogyan üti fel fejét a hétköznapokban.

Márpedig itt mindenütt jelen van: ott van Teréz szüntelen zsémbelésében és átkozódásában, ott van Róza minden apa-nélküli várandósságában, ott van Piroska önkéntelenül is kihívó viselkedésében, ott van Misike gondosan előkészített tervében, és mindenekelőtt ott van Törpike szerencsétlen nevefosztott nagyfiában. Ettől a felfedezéstől viszont valószínűleg csak az borzong meg, aki még sosem tapasztalta saját bőrén egy kisközösség mérhetetlen gyűlölködő, kitaszító erejét.

A regény viszont rámutat arra is, és itt kanyarodom vissza a körtefa pusztulása fölött érzett gyászos hangulathoz, hogy ez az öröm nélküli, keserű gyűlölet bizony fenntarthatatlan és mételyező: a történet szereplői mind elkerülhetetlen végzetük és pusztulásuk felé haladnak.

Az olvasó pedig úgy érzi magát, mint egy baleset előtti utolsó pillanatokban: tudja, mi fog történni, de a kormányt sem tudja már félrerántani, és muszáj befejeznie a megkezdett mozdulatot.

A Rémtörténetek nem lesz mindenki kedvenc olvasmánya, de nem is ez a célja – az emberi gyarlóságra rámutató művek ritkán válnak azzá. Azonban olyan egyedi témákat és technikai megoldásokat vonultat fel, olyan szokatlan és újszerű hangokon szólal meg, hogy méltóan különleges helyet foglal el mind a Nádas-életműben, mind pedig az olvasó könyvespolcán.

Bráder Edina

Nádas Péter: Rémtörténetek
Jelenkor Kiadó, 464 oldal, 4999 Ft

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kálvin 0612Móra 0605KőszeghyÉlet és IrodalomTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huCsibi tűzoltó lesz
Belépés