Az enyhülést nem a magány adja

Ahogy a fülszövegből is kiderül, 79 éves korában elhunyt Szimon, a festői falu, Berd kőművese. Temetésén családja és barátai mellett felbukkan négy korábbi szeretője is, hogy az ő történetükön keresztül ismerhessük meg a XX. századi örmény világ egy-egy szeletét.

A grúz Ushguli 2100 méteren fekszik, az egyik legmagasabban fekvő, állandóan lakott település Európában. Nem is igazán vezet ide rendes út, csak egy szűk földút kanyarog a hegyekben, amin jobbára megviselt kisbuszok járnak. Nem tudni meddig lesz ez még így, mert már zajlik az építkezés, öntik ki a betont, lassan de biztosan ez a kis hegyi sziget is megadja magát a tömegturizmusnak. Ushguli előtt az utolsó állomás Mestia, turista és kiránduló központ, amit már elért annyira a nyugat, hogy legyen benne  újhullámos speciality kávézó, de azért még találkozhatunk kósza tehenekkel a település utcáin. Itt, Mestiában van egy mozi. Na persze mozinak hívni egy kicsit talán túlzás, mindenesetre van egy padlás, néhány strandszékkel egy filmfesztiválról, egy nagy fehér vászon meg egy projektor. Ebben a moziban egy filmet játszottak, a Dedét (magyarul Dina választása címmel jelent meg), azt viszont naponta többször is. Így mehet ez már 2017 óta, mióta elkészült ez a szvanéti nyelven beszélő, a környéken játszódó film.

Valahogy úgy éreztem magam a Szimon előszavát olvasva is, mint amikor beléptünk a mozinak kinevezett padlásra Mestiában. Kicsit abszurd, varázslatos, kedves, sajátosan  melankolikus hangulat uralkodott el rajtam. Abgarjan szinte már parodikusra hangolja Szimon temetését, aki „[ö]nfeledten és végkimerülésig szerette a nőket, pillanatok alatt bűvöletbe esett, féltékenykedett, istenített, és a kapcsolat végéhez közeledve feltétlenül adott valami olcsó, de szép ékszert ajándékba”. Ilyennek ismerjük meg Szimont, a csapodár kőművest, akinek temetésén négy korábbi szeretője is felbukkan, az igazi probléma azonban nem az ő jelenlétük, hanem a halott makacsul kék füle, amin se a fülhallgató, se a langyos kacsazsír, se a káposztalevél nem segíthet.

A hangulat azonban hamar megváltozik, ahogy szépen sorjában megismerkedünk a négy szerető élettörténetével. Szomorú, nehéz, sok szenvedéssel teli életutak ezek, amelyekben kevés az öröm. Abgarjan stílusa a korábbi műveihez hasonlóan szép, gördülékeny, enyhén mágikus.  Sok szeretettel, de mégis kritikusan fordul hősei felé, akik egytől egyig szerencsétlenek a szerelemben, rosszul választanak férjet, majd cipelik ennek a keresztjét, amelynek súlyát csak időlegesen enyhíti a közelükbe férkőző Szimon.

Özvegy Szilvia, Eliza, Szofja és Szuszanna: négy nő, négy igazán különböző történet. Más korokban, más életszakaszokban, más helyzetekben találkoznak a kőművessel. Megismerjük Szimon fiatalkori nagy szerelmét és idősebb korának utolsó lángolását is. Matematikustól, városi elkényeztetett varrólányon át egészen egy kicsit butácska, de jólelkű parasztlányig. Szimon mégis mindegyikükhöz képes kapcsolódni, pedig ha valami nehezükre esik, akkor az a kapcsolódás. Ezek a nők jobbára elszigetelt, magányos, bezárt életet élnek. Szimon előtt és után is. (Ez alól egyedül Szofja a kivétel.) Nehéz asszonysorsok ezek, amelyeket még nehezebbé tesz a vélt vagy valós szégyen miatti tudatos elszigetelődés. Jóval több, mint 300 oldalra elegendő magány sűrűsödik össze ebben a regényben, ami csak még hangsúlyosabbá teszi azt a hajszálnyi emberi kapcsolatot, amit Szimon érkezése ad ezeknek a nőknek.

A Szimon embert próbáló olvasmány, mert annyi nehézség és tragédia jut osztályrészül a szereplőinek. Nemcsak a saját sorsuk, de a körülöttük lévő kor is rájuk nehezedik, a XX. század Örményországban sem volt éppen kíméletes. Ugyan Abgarjan elsősorban hőseire fókuszál, de egy-egy félmondat, utalás, vagy épp maga a cselekmény emlékeztet arra, hogy mennyi mészárlás, háború, járvány, tragédia, kivándorlás és menekülés töltötte meg az ottaniak életét. Minden szomorúsága ellenére a regény jó emlékeztető arra, hogy az enyhülést nem a magány adja. Kapcsolatokban sérülünk, de azokban tudunk gyógyulni is. A feloldás sosem a rejtőzködésben vagy a titkokban rejtőzik. Aki pedig ennél prózaibb tanulságra vágyik, az olyan tudást is felkapkodhat, mint, hogy a nyári hőséget könnyebb Borjomiban elviselni.

Vincze Dóra

Narine Abgarjan: Szimon
Fordító: Goretity József
Typotex Kiadó, 316 oldal, 4500 Ft