Az utca emberének háborúja

Ki ne mélázott volna már el A milicista halála c. kép felett? Ki ne veszett volna el a részleteiben, a test dőlésszögében, a messzire eltartott puska vonalában, a földre vetülő árnyékban? És egyáltalán, ki ne hallotta volna már Robert Capa nevét? Ilyen háttérrel talán nem is kell ajánlanunk A tetten ért halál című kötetet, mely Capa, Gerda Taro és Chim képeit foglalja magába a spanyol polgárháború idejéről.

A tetten ért halál eredetileg 1938-ban jelent meg, azonban abban a kiadásban nem minden kép készítőjét sikerült pontosan azonosítani. Ebben az új, Kertész André tervezte reprint kiadásban ez a helyére került, illetve a képek kiegészültek egy esszével is.

A gyűjtemény egészen a kezdetektől követi végig a polgárháború eseményeit, kezdve attól, amikor 1937-ben az előszót jegyző Jay Allen a fotósokkal együtt megérkezik Barcelonába, hogy aztán kövessék a frontvonalat, akárhol folytatódnak is a harcok. A képeken a még lelkes, forradalmi hevületben égő fiatalok láthatók, akik alig várják, hogy harcolhassanak az eszméért, amiben hisznek – akkor még nem tudták, hogy háború lesz. Még nem tudták, hogy a puccsisták mögé más hatalmak is felsorakoztak, és a harc, hiába a lelkesedés, valójában kilátástalan.

A képek talán legerősebb üzenete az, hogy hétköznapi embereket látunk rajtuk. Nem képzett katonákat, akik szakszerű mozdulatokkal tisztítják és töltik újra fegyverüket, vagy fegyelmezett rendben vonulnak és parancsra csapják össze a sarkukat; hanem az utca emberét. Földműveseket, akik kigombolt világos ingben, szerszámaikat hátrahagyva indulnak harcba; munkásokat lapos, félrecsapott sapkában; gyanútlan fiatal fiúkat. A legmegkapóbb az egész kötetben pedig talán az, ahogy végigkövethetjük a változásokat, melyeken ezek az emberek és az ország végigmennek. Anélkül, hogy ugyanazok a személyek újra megjelennének a képeken, láthatjuk, ahogy a mit sem sejtő fiatalokból néhány hét alatt sokat látott férfiak válnak, ahogy a városok a bombák martalékává válnak. Az én személyes kedvenceim Chim portréfotói közül kerültek ki, a menekülttáborban fotózott nő arca például többet mond minden szónál.

A kötetet lezáró esszé Cynthia Young munkája, és tökéletes háttért ad a korábban látottakhoz – talán jobb helyen is lett volna a kötet elején, hogy az alapos történelmi háttérrel megágyazhassunk a képeknek; ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a könyv az eredeti kiadás leosztását követi. A szöveg mesél a könyv keletkezésének hátteréről is, a kiállításról, melyet ezekből a fotókból tartottak, és érdekes részletek is színesítik, például levélrészletek a Capa és ügynöke közötti levelezésből.

A tetten ért halál olyan könyv, amely nem hiányozhat az otthoni polcról: ha csak azért, hogy néha elővegyük, és elmerüljünk egy-egy arc részleteiben, vagy azért, hogy egy világhírű magyar munkásságára emlékezhessünk – mindkét esetben megéri.

Bráder Edina

Robert Capa: A tetten ért halál
Park Könyvkiadó, 112 oldal, 8950 Ft