A Török Sophie-kéziratok gazdag anyaga szerdán, a költő születésének 130. évfordulóján vált elérhetővé az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Copia felületén.

A nemzeti könyvtár e jelentős digitális gyarapítással tiszteleg Tanner Ilona, azaz Török Sophie emléke előtt, aki lírájával, naplójegyzeteivel és irodalmi munkásságával a 20. század első felének meghatározó alkotói közé tartozott - olvasható az OSZK szerdai, MTI-hez eljuttatott összegzésében.

Mint írták, a Copián szerdán publikált gyűjtemény 943 kéziratot foglal magába, melyek túlnyomó részét versek és versvariánsok alkotják, emellett pedig több naplójegyzet és négy festmény is helyet kapott benne.

A digitális hozzáférés lehetővé teszi, hogy az érdeklődők első kézből ismerhessék meg a költő életművének teljesebb rétegeit, beleértve azokat a műveket is, amelyek életében nem jelentek meg, vagy csupán töredék formájában maradtak fenn - emelték ki.

Emlékeztettek, az 1895. december 10-én született Tanner Ilona első verseit még saját nevén írta, legkorábbi ismert költeményei 1911-ből származnak. 1920-ban az Új Idők és A Hét közölte néhány művét, de igazi célja a Nyugat hasábjain való megjelenés volt.

Pályájának fordulópontját a Babits Mihállyal való találkozás és házasság jelentette, 1921-ben a költő felesége lett, s ezzel belépett a korszak modern irodalmi életének központjába.

Művésznevét is férjétől kapta, aki Kazinczy Ferenc felesége után nevezte el őt Török Sophie-nak.

Az 1920-as évektől rendszeresen publikált: 1921 májusában már hat versét közölte a Nyugat, elsőként pedig a Nyári játék című novellát szignálta Török Sophie néven 1921. december 1-jén. Kötettel 1929-től jelentkezett: az Asszony a karosszékben című első könyvét három további - Örömre születtél (1934), Értem és helyetted (1940) és a Sirató (1948) - követte.

Prózai és szerkesztői tevékenysége is figyelemre méltó: 1933-ban Boldog asszonyok címmel elbeszéléskötetet, 1934-ben Hintz tanársegéd úr, 1939-ben Nem vagy igazi! címmel regényt adott ki, 1943-ban pedig Kótzián Katalinnal együtt szerkesztette a Költőnők antológiáját.

A korai évek formai útkeresése után - saját vallomása szerint - a szabadversben találta meg valódi hangját. Művei gyakran határterületen mozognak vers és napló között: élményei, érzelmei és gondolatai sodró ritmusban, kötött formák nélkül áramlanak.

Férje halála után Török Sophie legfontosabb feladatának Babits Mihály irodalmi hagyatékának megőrzését tekintette.

Összegyűjtötte a Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső között váltott leveleket, és 1945-ben sajtó alá rendezte a Babits-életmű tervezett összkiadásának első kötetét.

Babits könyveit és kéziratait - a háború pusztításait követően - Keresztury Dezső biztatására helyezte el az Országos Széchényi Könyvtárban, a hagyaték 1952-ben és 1954-ben érkezett meg a nemzeti könyvtárba. Saját kéziratait 1955. január 8-án kelt végrendeletében hagyta az intézményre.

A szerdán közreadott kéziratgyűjtemény nemcsak a már ismert, kiadott műveket teszi hozzáférhetővé, hanem a költő által "megtagadottaknak" nevezett, kötetbe soha nem rendezett verseket, valamint a vázlatokat és töredékeket is - hangsúlyozták.

A dokumentumok között szereplő néhány festmény Török Sophie vizuális érdeklődését tanúsítja: szabadidejében szívesen rajzolt, fényképezett, könyvborítókat és lámpaernyőket készített, így a Copia felületen közölt anyag életművének sokszínűségét is hangsúlyozza.

A rendkívül rétegzett és a hagyaték különböző egységeiben fennmaradt dokumentumok feldolgozása Méry Tündének, a Kézirattár tudományos munkatársának köszönhető - olvasható a közleményben.

Az OSZK e közzététellel nemcsak Török Sophie emlékét ápolja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a 20. századi magyar irodalom egyik különleges, sokszor méltatlanul háttérbe szorult hangja végre teljesebb fényben táruljon az olvasók elé.

A megközelítőleg ezer dokumentumból álló anyag ezentúl minden érdeklődő számára szabadon kutatható a Copián - hívták fel a figyelmet.