Móser Zoltán Balogh Rudolf-díjas fotóművész "páros és páratlan" képeiből nyílik kiállítás kedden a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban, a művész a megnyitón az intézménynek adományozza többezer darab színes negatív- és diafelvételét.

A május 4-ig - több alkalommal tárlatvezetéssel - látható Valahol, Európában című kiállítás a 79 éves Móser Zoltán mintegy félszáz, pályája kezdetétől készült fotóját mutatja be, szavai szerint epilógusként.

A tárlaton a páratlan képek egy-egy idézettel, önállóan szerepelnek, a két fotóból álló páros képek párbeszédet folytatnak egymással - mondta az alkotó az MTI-nek.

A tárlaton látható lesz ismert művészportréi közül az Illyés Gyuláról, Lázár Ervinről, Baka Istvánról, Barcsay Jenőről és Korniss Dezsőről készült fotó, a kezeket ábrázoló sorozatából a Harangozó és unokája című ikonikus képe, és egy - a nagyméretű fotók között feltűnő -, 1971-ben Tbilisziben készült, mindössze hat centiméteres, cím nélküli kép, amelyen egy kisfiú látható hegedűtokjával. A portrék és a fák, levelek témájú fotók fekete-fehérek, a tárlat címét adó, Valahol, Európában színes sorozat egy-egy Kárpát-medencei magyar falut, s vele párban egy európai nagyvárost mutat be.

A tárlat mottója Max Picard filozófust idézi: a kép hallgat, és hallgatva kimond valamit. Csendre vágyó, csendet parancsoló képek - jellemezte a fotográfus a kiállítást.

Felidézte, hogy pályakezdésétől készült, körülbelül 40 ezer fekete-fehér negatívját az Országos Széchényi Könyvtár őrzi, ezúttal 3600 színes negatívot és diafelvételt - hatszor hat centiméteres, Agfa-diákat - ad át a szekszárdi múzeumnak. A színes archívumát a győri Magyar Kultúra Kiadó digitalizálta; a múzeum ezt a változatot is megkapja. A digitális képek később bárki számára hozzáférhetőek lesznek - tette hozzá.

Megjegyezte, alapvetően fekete-fehér negatívra fotózott, színes képeket László Gyula kérésére kezdett készíteni a régész-művészettörténész középkori magyar falfestményekről szóló kötetéhez.

Móser Zoltán, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1946-ban született Szekszárdon. Fiatalkorától fotózott; legismertebbek a középkori magyar templomokat bemutató sorozata, író- és parasztportréi, gótikus freskókat megörökítő képei. 1969-től készített portrékat magyar írókról, költőkről, mintegy háromezer felvételen örökítette meg a magyar irodalom nagyjait. Fotóit több mint száz kiállításon mutatta be, huszonnyolc önálló néprajzi, irodalmi, történelmi tárgyú album, kötet szerzője. 2003-ban Prima-díjjal, 2011-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el munkásságát.