Nyolc nyelven beszélő kötet

Johann Sebastian Bachtól Jiři Wolkerig

Betűrendben Bachtól, Dos Passoson, Jeszenyinen, Lutheren, Majakovszkijon, Rimbaud-n, Verhaerenen és Villonon át Wolkerig tart azoknak azoknak az ismert költőknek a névsora, akiktől József Attila fordított. (A zeneszerző Bach nyilván alkalmanként írt szöveget kisebb zenedarabjaihoz, mint ehhez a kis koráljához, míg a reformátor, Biblia-fordító Luthert kiváló költőként is számon kell tartanunk.) Összesen huszonkilencre kevésbé ismert cseh (pl. Berzuê, Bednář, Hora, Kubka) és román költők (pl. Cotrus, Crainic) nevével egészül ki a teljes névsor: és éppen az ő műveiknek száma túlnyomó abban a kötetben, amely József Attila műfordításait tartalmazza párhuzamosan az eredeti, ill. a közvetítő szövegekkel. A kötet a kritikai kiadásból (Akadémiai Kiadó, 1967. Sajtó alá rendezték: Fehér Erzsébet és Szabolcsi Miklós) ismert, befejezettnek tekintett versfordításokat tartalmazza.
Ami az időrendet illeti: tizenhat évesen fordította le a Szimónidésznek tulajdonított, 300 spártai sírverse című epigrammát. 1929-ben attól a Villontól fordított viszonylag sokat, aki hatott is rá, 1933-ban a vele rokon költői eszközöket használó (akkor már halott) Jiři Wolkertől 5 verset. Egyik legismertebb fordítása A meghökkentek, ezt a Rimbaud-verset mestere, Kosztolányi is lefordította, A kenyérlesők címmel - érdemes összevetni a két változatot. (Mint tudjuk, 1937. december 3-án Victor Hugo Ultima verba című versét kezdte fordítani, szóban... - De már az előző évből sincs fordítása.)
Franciából és németből segítség nélkül ültette át az itt olvasható műveket, a román nyelvvel is elboldogult, habár szórtárt kellett használnia. Majakovszkijt J. R. Becher német szövegéből ültette át magyarra. Ugyanígy a Tidman úr c. ó-dán népballadát, amelyet Engels német szövege alapján fordított le remekül. (Itt a német szöveget és a dán eredetit is olvashatjuk.) Ami a cseh verseket illeti, itt feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a cseh sajtóattasé, Anton Straka bocsátotta a nyersfordítással József Attila, valamint A cseh és szlovák költők antológiájába dolgozó más magyar költők rendelkezésére. A román sajtóattasé, Moise Balta közlése szerint - ahogy ezt Sz. M. Kész a leltár c. kötetéből megtudjuk - a költőnek ennél több román-fordítása volt, ezek elvesztek, a második világháboró folyamán megsemmisültek.
A kötetet Keresztes Mária szekesztette és tervezte. Anyagát Mózes Huba gondozta. Kiadta a Filum Kiadó.