A Könyvhéttel bármi történjék is 2018-ban, az arról szóló tudósításban már visszavonhatatlanul annak a frázisnak kell szerepelnie, hogy „életének 21. évében” történt vele, ami történt – ha egyáltalán szükséges az idő ilyen jellegű meghatározása az esemény leírásához. Ennek itt csupán annyi a jelentősége, hogy mostantól már nem érvényes az a kitétel a netkorszak előtti írások újraközlésekor, hogy újságunk megjelenésének huszadik évfordulója alkalmából adjuk közre. Így aztán ennek az újraközlés-sorozatnak 2018 első munkanapján véget vetünk, Enyedi Ildikó interjújának újraközlésével elbúcsúzva 2017-től, megjelenésünk huszadik évfordulójától, és a „Könyvhét 20” rovattól. Olvasóinktól nem búcsúzunk, mert könyvekről beszélünk továbbra is, és bíztatjuk olvasóinkat arra is, hogy böngésszenek archívumunkban, mert sok érdekes, elgondolkodtató írás jelent meg lapunkban a netkorszak előtt, és azt követően is.

A filmkészítés várakozásteli szellemi utazás – Beszélgetés Enyedi Ildikó filmrendezővel
2000. április 20.

Az én huszadik századom című filmjét az ezévi filmszemlén minden idők legjobb magyar filmalkotásainak sorába választották a filmes szakemberek. Az 1984-ben végzett rendező harmadik nagyjátékfilmjét, a Simon mágust tavaly októbertől láthatják a magyar mozinézők.

– Eddigi munkái nem valamely író művéből készültek, úgynevezett szerzői filmek mind. Az utolsó, a Simon mágus szövevényes szellemi gyökereit, jelentésrétegeit, utalásait Tatár György filozófus egy tanulmányban igyekezett feltárni a Filmvilág 1999. októberi számában. A bemutatót követően több helyen is nyilatkozta, hogy tíz évig készülődött erre a filmre, s hogy a reklámoktól a filozófiáig, a tévéműsoroktól a vallási mozgalmakig, és a misztikusnak látszó jelenségek magyarázatáig sok – a film gondolatisága szempontjából fontos – ismeretbe „beleásta” magát... Nem gondolt arra, hogy legközelebb egy előre megírt történetet filmesítsen meg?

– Az irodalom meghatározó az életemben. Egyedüli gyerekként számomra narkotikum volt az olvasás és ma is az. Ezért sem nyúltam eddig irodalmi anyaghoz: a jó könyv maradjon könyv. Nincs mit hozzátenni... Mostanában készülök ezt – valószínűleg egyszer életemben – megszegni. Füst Milán: A feleségem története című regényének megfilmesítésének gondolatával foglalkozom. Füst Milán nagyon fontos író, nagyon fontos gondolkodó. Minden tekintetben kivétel a magyar irodalomban... Nem véletlen, hogy sosem fogadták be, még a Nyugatosok sem, hogy sokféle módon hallgatták el, vagy feledkeztek meg róla – mintegy véletlenül. Kényelmetlenül nagy formátumú tehetség, nem fér bele az irodalomtudomány kialakult keretei közé sem. Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor annyira lelkesedik egy szerzőért, hogy mindenkivel szeretné azt megosztani, esetleg több példányban megvásárolt kötetekkel üldözi a barátait. Hát én most egy két és fél órás Füst Milán „reklámfilmre” készülök. S azért A feleségem történetét választottam, mert ha az ember előítélet nélkül, egyszerűen csak olvassa, ha nem esik bele abba a csapdába húsz oldal után, hogy „aha! ez egy féltékenységi story”, akkor egy hihetetlen vizuális erővel megírt, filmszerűen plasztikus világon, jelenet-soron keresztül, Füst Milán gondolkodásának egész mélységével és gazdagságával ismerkedhet meg. Ez a könyv par excellence filmre való. Ha jól végzem a dolgom, nem sínyli meg a megfilmesítést, s a film pedig kedvet csinálhat az olvasáshoz.

A 2000. április 20-i szám címlapja

– Ha már a külhoni megbecsülésnél tartunk. Ön a Simon mágust francia filmes cég támogatásával készítette el. A film bemutatója idején – ugyancsak elmondta –, hogy hálás nekik a nyugodt munkafeltételekért.

– A munkafeltételek drámaian nehezek voltak, a pénzhiány miatt, de méltó emberi körülmények között tudtam dolgozni. Ezt a francia filmes céget – amely például a Cyranot is készítette és a magyar partnert, az Eurofilm-et csak az ügy – a film – szerete vezérelte, amikor a Simon mágus létrejöttében közreműködött. Néha jó „befektetés” kis céget szűkebb anyagi lehetőségeket választani. Így ugyan kevesebb pénzből gazdálkodom, de legalább nem sodródom méltatlan helyzetekbe, nem kötik meg a kezem. Az ember nem frusztrált a munka végén, s ép marad a munkakedve.

– A tavalyi fesztivál meglehetősen zűrös volt, hiszen – többek szerint – a Simon mágus fődíjat érdemelt volna, de ezt a díjat a zsűri nem osztotta ki. Az idei talán elégtétellel szolgált, hiszen első munkája, Az én huszadik századom immár – visszavonhatatlanul – a magyar filmtörténet „halhatatlanjai” közé került.

– Őszintén örültem ennek, hiszen megtisztelő a társaság. Amikor olvastam a listát, persze azonnal törni kezdtem a fejem, vajon kit látnék ott még szívesen? Eszembe jutott Bódy Gábor. Az én kedvencem, A kutya éji dala, de nemrég láttam az Amerikai anzix-ot, aminek mellbevágó volt az ereje és a bátorsága, minősége. El is szégyellettem magam. Ezek a listák – ha másra nem – arra jók, hogy otthon mindenki elvégezze a maga kis kiegészítéseit és – néhány percig – azokra gondoljon, akik erős élményekkel ajándékozták meg.

T. Puskás Ildikó
Fotó: Mozinet, 2017.