Jókai-életképek gyerekeknek – Kiss A. Kriszta mesés ismeretterjesztő könyve
Szénási Zsófia - 2025.03.11.

„Írtam én már sok-sok visszaemlékezést, komolyabbnál komolyabb újságokba és nagyon szigorú emberek felkérésére, de most hozzátok szólok, legifjabbakhoz. Bármennyire is nehéz elhinni, agg korom ellenére pontosan emlékszem, milyen volt csöpp gyermekként édesapámra nézni és azon tanakodni, vajon hogyan lehetek egyszer én is kiváló ember. Édesanyám gondoskodó kezéből elfogadni a finomságokat és arról álmodozni, hogyan adhatnék én is leendő gyermekeimnek annyi mindent, mint amennyit az én szüleim adtak nekem. Végül egy egész nemzet lett a családom. Több generáció alkotja gyermekeim sorát, és csak reménykedni tudok, hogy voltam olyan jó apa, meséltem nektek annyit, hogy büszkén emlékezzetek majd vissza rám.”
Jókai Mór születésének 200. évfordulóján az idén 75 éves Móra Kiadó egy különleges kiadvánnyal lepte meg az olvasókat. A Naphegy Kiadó életrajzi sorozatában A fiú, aki mindent el akart mesélni címmel jelent meg Kiss A. Kriszta Jókai Mór életéről szóló mesekönyve kisiskolásoknak. A szerző már az egyetemi évei alatt is sokat foglalkozott Jókaival, majd disszertációját Jókai önreprezentációjából, önéletírói kisprózájából írta. Tanulmányai mellett sok éve részt vesz az irodalmi életben, elsőbb a Fiatal Írók Szövetségének elnökségi tagjaként, utóbb a PesText Fesztivál szervezőjeként. Mindemellett egy gyerekkönyvkiadóban dolgozik, ami inspiráló környezet a számára. A most megjelent könyvvel író és a kiadó szándéka is az volt, hogy szakítva a Jókairól kialakult sztereotípiákkal, leemelje szoborrá merevedett alakját a talapzatról, és közelebb hozza a gyerekekhez az írót, mint embert. Aki ugyanúgy volt kisgyerek, mint az olvasói, ugyanúgy hibázott, és tett mások rosszallását kiváltó dolgokat, ugyanakkor tehetségének és szorgalmának köszönhetően lett korának talán legolvasottabb szerzője. A könyv születéséről Kiss A. Krisztát kérdeztem.
– A Jókai Mórról szóló mesekönyv egy sorozat részeként jelent meg, amiben híres magyar férfiak és nők életéről (pl. Koós Károly, Karikó Katalin, Bartók Béla, Szabó Magda) olvashatnak a hat-nyolc éves gyerekek mesés ismeretterjesztő formában. Úgy tudom, Jókai-szakértőként felkérést kaptál a feladatra.
– Meglepett a felkérés, hiszen korábban egyáltalán nem publikáltam szépirodalmi szövegeket, pláne nem gyerekeknek. Hiába foglalkozom sokat Jókai-szövegekkel, gyerekeknek írni egészen más kihívás volt. Meg kellett találnom a megfelelő nyelvet, a játékos stílust, és a kiadó kérése az volt, hogy minél több ponton szőjem bele a történetbe Jókai gyerekkorát. A szerkesztés közben sokat formálódott a szöveg: előkerült például Kakas Márton alakja – aki egy létező Jókai-alteregó volt, az író ezen a néven adta közre az 1850-es évek közepétől a politikai közéletről írott szatirikus prózai és lírai szövegeit és „leveleit” – s akinek a személyével kutatóként is foglalkozom. Először csak egy kisebb szerepet kapott a könyvben, aztán a szerkesztőm, Fabacsovics Lili javasolta, hogy Kakas Márton legyen állandó karakter a sztoriban, egy játékos csibész, akinek mindig más a véleménye, mint Jókainak és csípős megjegyzéseket fűz az elbeszéléséhez. Azért is volt érdemes behozni az ő figuráját, mert megmutatja, hogy vissza lehet feleselni az írónak, hozzá lehet szólni, lehet bátran kérdezni, nem kell félni tőle. Az én javaslatom pedig az volt a kiadó felé, hogy (a sorozat eddigi darabjaitól eltérően) E/1-ben íródjon a szöveg, és hadd használjak a történetben eredeti Jókai-szövegeket, hiszen ez a kutatási területem, ebből írom a doktori disszertációmat. Nekem könnyebbséget és biztonságot jelentett, hogy eredeti önéletírásokat is használtam, hiszen folyamatosan ezekkel dolgozom, nagyon komfortos és ismerős számomra ez a szövegkorpusz. Úgy vélem, már eleve rengeteg humor van Jókai szövegvilágában, de persze sok helyen kellett modernizálni a mondatokat, átkötő szövegeket írni hozzájuk, hogy szépen összeálljon a történet, és egy mai gyerek számára is érthető legyen.
– Hansági Ágnes irodalomtörténész, Jókai-kutató – aki egyben a tanárod és témavezetőd is – néhány éve megjelent Móric, Mór, Maurus: Jókai című könyvében arra tesz kísérletet, hogy lebontsa a Jókait körülvevő sztereotípiákat, és az írót a felsős- és középiskolás diákoknak a legújabb kutatások eredményeihez hűen mutassa be. Valami hasonlót vittél te is véghez, csak egy korosztállyal lejjebb: a kisiskolásokhoz fordulva.
– Hansági Ágnes könyve valóban sorvezető volt számomra abból a szempontból, hogy Jókai életéből milyen eseményeket érdemes elbeszélni, aztán a korosztályhoz igazodva másképp is szelektáltam. Hansági Ágnes az egész egyetemi életemet végigkísérte, jól ismerjük egymás kutatásait, ő a témavezetőm és ő lett a könyvem szakmai lektora is.
– Milyen eseményekre gondolhatunk itt?
– Talán nem sokan tudják, hogy Jókai annak idején interjút készített Otto von Bismarckkal, a német birodalom kancellárjával – aki abban az időszakban már senkinek nem nyilatkozott –, s aminek világszerte óriási visszhangja lett, a cikket még a New York Times is lehozta. Jókait újságíróként kevéssé tartják számon, pedig ebben a műfajban is rendkívül aktív volt egész életében. Nem mellesleg, Bismarck elmondta neki, hogy nagy rajongója az író németül megjelent regényeinek. Aztán többször találkozott például Sissivel, azaz Erzsébet királynővel, több regényét személyesen adta át neki, és magyarul társalogtak. Vagy például elnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját, sőt: a világ legnagyobb kiállításán saját szobát rendeztek be Jókainak művei díszkiadásából és személyes tárgyaiból. A kiállításnak ő maga volt a kurátora, s ő nyitotta meg a saját magáról szóló kiállítást. Ezekről mára jóformán mindenki megfeledkezett. Egy ideig bizonytalan voltam, hogy Jókai Nagy Bellával kötött házasságát – ami nem csupán a korkülönbség, hanem a felekezeti különbség miatt is nagy botrányt okozott a saját korában – vajon be merjem-e tenni a történetbe, de úgy gondoltam, hogy óvatosan megfogalmazva ennek igenis helye van a könyvben. Később az iskolában úgyis tanulni fognak róla.
– Remek illusztrációk születtek a szövegedhez. Egyszerre korhűek és viccesek, játékosak és informatívak. Volt valami együttműködésed Takács Viktóriával, az illusztrátorral?
– Nem ismertem korábban és személyesen még most sem volt szerencsém találkozni Viktóriával. Korabeli fotókat, festményeket és más ábrázolásokat küldtem neki a szerkesztőn keresztül, hogy segítsem a munkáját. A kedvencem az a rajza, ahol Jókai egy kertben sétálva gondolja ki a regényeit, és a papírlapok szállnak a szélben. Mert – saját bevallása szerint – tényleg így dolgozott Jókai: fejben megfogalmazta a regényt, és a már kész szöveget írta csak papírra – szinte soha nem javított rajta.
– A Jókai-életmű mely területeivel foglalkozol egyébként?
– Jókai önéletírói kisprózáival foglalkozom mélyebben, illetve az álneveivel, alteregóival, összefoglalóan az önreprezentációjával. Ezek a szövegek napi- és hetilapokban jelentek meg. A szövegekben nem a történelmi hitelességet helyezem előtérbe, hanem azt, hogyan és mit jelentetett meg, mit tartott újra és újra elbeszélésre érdemesnek, és ezek a visszaemlékezések hogyan változtak évről évre. Nagyon fontos „útmutató” vagy lábjegyzet nemcsak a kutatásomhoz, hanem ehhez a könyvhöz is, hogy nem olyan forrásként tekintek Jókai önéletírásaira, amiből majd kiderítem a „valóságot”, hanem olyan megkonstruált szövegekként, amelyekkel célja volt – és olvasóként az lehet csupán megközelíthető, hogy mit értek el ezek a szövegek, hogyan alakították a Jókairól alkotott képet. Az foglalkoztat tehát, Jókai maga hogyan segédkezett saját mítoszának megteremtésében. A róla szóló mesében úgy válogattam össze a szövegeit, mintha ő maga emlékezett volna vissza az életére – a sok-sok kicsi „önéletírásdarabból” egy fikcionális, összefüggő önéletrajzot akartam létrehozni. Kakas Márton figurája a maga korában annyira népszerű volt, hogy mások még akkor is ezen a néven tettek közzé cikkeket és paródiákat, amikor Jókai már rég nem használta ezt az álnevet. Jókai életművének még sok kiaknázatlan területe van. A mai olvasónak is érdekesek lehetnek például az időskori művei. Egyik kedvencem közülük az Öreg ember nem vén ember című regény, ami három elbeszélést tartalmaz, és azt meséli el, hogy egy idős ember újra kíván nősülni, ennek kapcsán pedig elképzeli, hogyan történik majd meg a házasság. Mindhárom esetben kudarcos véget ér a történet. Élete vége felé sokan úgy gondolták, hogy az ő elbeszélői stílusának már leáldozott. S noha valóban nem vált modern prózaíróvá, számos írói attitűdje igenis előremutató volt a korban, és sok modern (pl. Mikszáth), sőt posztmodern (pl. Esterházy) életműnek is elengedhetetlen elődje a prózanyelve
– Mit szólsz ahhoz a trendhez, hogy Jókai klasszikus nagy történelmi regénye helyett – A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Az arany ember – kisebb elbeszélések kerültek be a kötelező és ajánlott olvasmányok közé (Melyiket a kilenc közül?, A huszti beteglátogatók, A nagyenyedi két fűzfa, A tengerszem tündére, A megtört ország, A debreceni kastély, A magyar Faust, Két menyegző).
– Alapvetően egyetértek azzal, hogy ne 14 évesen kerüljenek a monumentális Jókai-regények a diákok kezébe, nagyon szimpatikus az a törekvés, hogy kisprózákat vegyenek elő a tanárok. Szembe kell nézni azzal, hogy a mai modern nyelvhasználat és Jókai nyelve igencsak eltávolodott egymástól. Tanár nélkül nehéz értelmezni ezeket a nagyregényeket, és könnyen megutáltathatják az olvasást a gyerekekkel, ha rájuk erőltetik a hosszú és számukra érthetetlen szavakkal teletűzdelt szövegeket. Egy rövidprózán azonban együtt mehetnek végig az értelmezésen, és ha a megfelelő szövegeket választják ki, ezeken is be lehet mutatni írói stílusát.
– Akár az iskolákban is használhatják ezt a könyvet a tanárok és gyerekek együtt…
– Azért lehetne előnyös, mert a játékos ismeretterjesztés közelebb tudja vinni a fiatalokhoz az írót, aki máskülönben könnyen tűnhet egy távoli, szoborszerű alaknak. Tervezzük, hogy iskolákba, könyvtárakba vigyük a gyerekek közé ezt a könyvet, akiknek tapasztalataim szerint már az is nagy élmény, hogy találkozhatnak egy élő íróval.
Szénási Zsófia
Fotó: Szirák Sára
Kiss A. Kriszta: A fiú, aki mindent el akart mesélni
Naphegy Kiadó, 40 oldal, 3999 Ft
A fiú, aki mindent el akart mesélni
megvásárolható
kedvezményes áron
a Móra Kiadó
webáruházában
Olvasson bele
könyvbe,
idekattintva
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
Vermes Éva: A fecskék délre szállnak
Etnobotanika Erdélyből – Növények a folklórban
Az energiaszív története – Szabó Benjamin: Atomkor – atomkép
Egy DAC-os (azaz kisDedek Autónom Csoportjába tartózó) kislány emlékiratai
Népiesség – vagy új egyetemesség? – Jánosi Zoltán: Fűszál és mindenség